Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 2. - Ember Győző: A levéltári forrásközlés apparátusa / 203–221. o.

A levéltári forrásközlés apparátusa 207 A következőkben a forrásközlési apparátus egyes részeiről külön-külön lesz szó. Az előszó a forrásközlés elé írt viszonylag rövid tájékoztató, amely a kiadvány célját, elkészültének körülményeit világítja meg. Előszót általában csak nagyobb terjedelmű, könyvnek minősülő, egyedi vagy önálló forrásközlő kiadványokhoz szoktak írni, nem pedig kisebb terjedelmű, tanulmánynak vagy cikknek minősülő közleményekhez, amelyek rendszerint gyűjteményes vagy időszaki kiadványokban jelennek meg. Az előszó nem szerves része a forrásközlésnek, gyakran nem is a kiadvány készítője írja. Előszó nélkül még a könyvnek minősülő, nagyobb terjedelmű, egyedi vagy önálló forrásközlő kiadványok is megjelenhetnek. A forrásközlésekhez és a feldolgozásokhoz írt előszó között nincs lényeges különbség. A bevezetés, ellentétben az előszóval, már szerves része minden kiadványnak, mind a forrásközlésnek, mind pedig a feldolgozásnak. Ebből következik, hogy a bevezetést maga a kiadvány készítője írja. Azon túlmenően azonban, hogy mindkettő szerves része a kiadványnak, bizonyos egyezés mellett lényeges különbség van a forrásközlés és a feldolgozás bevezetése között. / Á feldolgozás bevezetése a kiadvány témájáról,' a készítésénél érvényesített elvekről, alkalmazott módszerekről, a felhasznált kiadatlan forrásokról és a témára vonatkozó irodalomról tájékoztat, ismerteti és indokolja a kiadvány szerkezetét. Mindezt, kivéve természetesen a felhasznált forrásokról szóló tájékoztatást, a forrásközlés bevezetése is megteszi, ha nem is egészen ugyanúgy, mint a feldolgozásé. Ennél azonban lényegesen többet ad. A döntő különbséget az jelenti, hogy a forrásközlés bevezetése nem a felhasznált hanem a közlésre kerülő forrásokról ad tájékoztatást, azokhoz fűz magyarázatot. A forrásközlés bevezetése a forrásközlési apparátus ama részeinek a körébe tartozik, amelyeknek elsőrendű céljuk, rendeltetésük az, hogy a közölt forrásokat magyarázzák. Az apparátusnak eme részeit összefoglalóan magyarázatnak is nevezhetjük. A magyarázat egyik fajtája a bevezetés. További fajtái: a kommentár és a magyarázó jegyzet. A forrásközlés bevezetése a kiadványban közlésre kerülő teljes forrásanyagról tájékoztat, annak a magyarázata. A kommentár ezzel szemben a közlésre kerülő egyes iratokról ad tájékoztatást, azoknak a magyarázata. A magyarázó jegyzet pedig csupán a közlésre kerülő iratok egyes részeiről, a bennük szereplő egyes adatokról nyújt felvilágosítást, azoknak a magyarázata. A forrásközlés bevezetése általában két részre oszlik. Az egyik rész a közlésre kerülő forrásanyagról, a másik a közlésnél érvényesített elvekről, alkalmazott módszerekről tájékoztat. Az utóbbi részt archeográfiai bevezetésnek szokták nevezni. A két rész olykor el is különül egymástól, ilyenkor két bevezetése van a forrásközlő kiadványnak. Az elsőnek nincs külön neve, egyszerűen csak bevezetésnek mondják, megkülönböztető jelző nélkül. A bevezetésnek ez az első része, illetve ez az első bevezetés, arról nyújt felvilágosítást, hogy a forrásközlésnek mi a célja, a közlésre kerülő anyagnak mi a fő sajátossága, a tárgya vagy témája. Ez a két tényező: cél és tárgy vagy téma határozza ugyanis