Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Ember Győző: Az Országos Levéltár száz éve, 1874–1974 / 13–47. o.
Az Országos Levéltár száz éve 1874—1974 19 bármennyire nagyobbak is voltak nála, abba olvasztottak bele. Az egyesítés révén sokszorosára megnövekedett levéltárnak változatlanul országos levéltár maradt a neve. Űgy gondolom, hogy a fentiekben felsorakoztatott adatok megadják a „kellő alap"-ot ahhoz az állításhoz, hogy 1874-ben nem új levéltári intézményt szerveztek, hanem jelentősen kibővítve újjászervezték az Archívum regnit, a régi országos levéltárat, amelyet a mai Magyar Országos Levéltár teljes joggal tekint nem csupán egyik elődjének, hanem az egyetlen elődjének, sőt amellyel többszörös változások után és ellenére is, azonosnak tarthatja magát. Elég bőven foglalkoztam, előadásom szűkre szabott korlátai között, az Országos Levéltár sorsában oly fontos évnek számító 1874-ben történtekkel és azok közvetlen előzményeivel. Indokolta ezt nem csupán az a körülmény, hogy 1874-nek ünnepeljük a századik évfordulóját az idén, hanem az a tény is, hogy bár az 1874-i szervezésről sokan írtak, mégsem tisztázták teljes határozottsággal, hogy új levéltári intézményt szerveztek-e ebben az évben, avagy csupán újjászerveztek egy régit. * Ha periodizálni akarjuk az Országos Levéltár 1874 óta eltelt 100 éves történetét, először két fő korszakát különböztethetjük meg: a kapitalista korit, amely 1944-ig terjedt, és a szocialista korit, amely 1945-ben kezdődött. A kapitalista kori korszakon belül 2 szakaszt állapíthatunk meg. Az első az 1920-as évek elejéig tartott, amikor a Levéltár beköltözött a Bécsi kapu téren épült új palotájába, és a Belügyminisztérium alól a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium főhatósága alákerült. A második szakasz a főváros és az ország felszabadításával ért véget. A szocialista korszaknak is 2 szakaszáról beszélhetünk. Az első 1945-től 1970-ig tartott, amikor az Új Magyar Központi Levéltár megalakulásával az Országos Levéltár lezárult, új anyaggal rendszeresen már nem gyarapodó levéltár lett. A következőkben mindkét korszak fejlődésének csak legfőbb vonásait ismertethetem, többre egy előadás keretei nem adnak lehetőséget. Minden levéltári intézménynek kettős alaprendeltetése van: az egyik a gondjára bízott levéltári anyag biztonságos megőrzése, a másik annak minél könnyebben használhatóvá tétele. Minden levéltári munkának kettős alapjellege van: igazgatási és tudományos. Újabban nálunk előtérbe állítják a levéltárak szerepét a közművelődésben, és ennek megfelelően a levéltári munkának egy harmadik: közművelődési alapjellegéről is beszélnek. A levéltárnak azonban, véleményem szerint, nincs olyan mérvű szerepe a közművelődésben, amely indokolná, hogy a közművelődési tevékenységet a levéltári munka alapjellegének tekintsük. Minden levéltári intézmény fejlődését elsősorban azon mérhetjük le, hogy kettős rendeltetése közül mikor, melyiknek és hogyan felel meg, továbbá, hogy kettős alapjellege közül mikor, melyik és milyen mértékben dominál. Az Országos Levéltár 1874 utáni történetének első, polgári korszakában inkább a levéltári anyag biztonságos megőrzésére, mint minél könnyebben használhatóvá tételére törekedett. A biztonságos megőrzés első követelménye volt a Levéltár illetékességi és gyűjtőkörének a megállapítása és az abba tartozó levéltári anyagnak a felkutatása, feltárása. Új feladat volt ez, hiszen a korábbi feudális kormányhatósági levéltárak, 2*
