Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Iványi Emma: Az alnádor és a nádori ítélőmester esküje / 123–128. o.

Az alnádor és a nádori ítélőmester esküje 125 Száraz György 1724—1731 között volt személynök.

13 Zichy Ádám mint nádori ítélőmester 1725. április 12-én már ebben a minőségében lektázott egy oklevelet.

14 Úgy látszik, a személynök is, az ítélőmester is kb. egy időben, 1724—1725-ben kerültek új hivatalukba. így az említett keltezetlen fogalmazvány is ez évek valamelyikére tehető. Ami a címzett személyét illeti, legvalószínűbb, hogy Keresztély Ágost szász herceg esztergomi érsekkel azonos, aki 1725. augusztus 23-án halt meg.

15 Ismerve felfogását Esterházy Pál korából, nem zárkózott el a magyar rendi igények és panaszok elől. Azonkívül a királyi táblát is érintő ügyről volt szó, amelynek elnökét, a személynököt úgy tekintették, mint az esztergomi érseknek — az egykori személynöknek — képviselőjét.

16 Száraz György személynök természetesen a király jóváhagyásával járt el így, akinek az ügyet egy kihallgatás alkalmával előterjesztette. Pálffy Miklós tehát felsorakoztatta érveit az eljárás ellen. Kifejtette, hogy az évszázadok óta fennálló törvények, amelyeket a király a legutolsó országgyűlésen

1

? maga is megerősített, a nádori hatáskört is megszilárdítják;

18 a fent említett szokás (usus) mindig is fennállt, az ti., hogy az alnádor és az ítélőmester a nádor mint hivatali felettes előtt teszi le az esküt. Ekkor kapja meg az ítélőmester a nádor bírói pecsétjét (sigillum iudiciale) s ezután jogosult arra, hogy a királyi tábla ülésein részt vegyen. Még nem akadt személynök, aki ezt megnehezítette volna, vagy egyenesen kizárta volna a nádor ítélőmesterét a tábláról. A nádor készséggel alárendeli magát a király kívánságainak, azonban ilyen értelmű parancsot sem tőle, sem mástól sohasem kapott sem szóban, sem írásban. Meggyőződése, hogy a király országgyűlési határozat nélkül a törvényen és a régi szokásokon nem változtat, így a maga részéről csak olyan eljárást követhetett, amit a törvény diktál, az ősi szokás megerősít s az őrá kötelező esküvel bízott nádori tisztség megkövetel. Ez nem kisebbíti a király jogait, hiszen magának a királynak is az a kívánsága, hogy a királyi táblán folyamatos és gyors legyen az igazságszolgáltatás. Ennek nem akadálya, ha, szokás és törvény szerint, az alnádor és az ítélőmester esküjét tisztségének adományozója (collator) és hivatali felettese (principális), a nádor előtt teszi le. Ő hivatalba lépésekor szigorú esküt tett a nádori jogkör fenntartására s a magyar nemzet (gens Hungara) megvigasztalására, amely a legutóbbi országgyűlésen is engedelmességet, készséget tanúsított az uralkodóval szemben. Kéri címzettet, legyen segítségére ennek a nem várt, elkeserítő ügynek rendezésében s támogassa kérését akár a királlyal való személyes megbeszélés, akár miniszteri konferencia alkalmával, ahol ezt az ügyet esetleg tárgyalni fogják, hogy az évszázadok óta 13 OL, Liber Dignitariorum saecularium (E 683), személynökök. Ezen a jegyzéken neve mellett az áll, hogy hivatali működésének megkezdése egy 1725. május 13-án Gyöngyösön kelt jelentéshez kapcsolható. A jelentést a királyi tábla egyik iuratus nótáriusa készítette annak a királyi parancsnak alapján, amelyet Száraz György személynök (korábban) átadott neki. Magát a jelentést 1.: OL, Neo-regestrata acta (E 148) Fasc. 1756. No. 11. 14 Arch. palát, comitis Nicolai Pálffy (N 9), Lad. 35. Prot. 3., 744. — 1724. december 5-én Zichy a nádorhoz írt levelében Szluháról már mint elődjéről szól, akitől még hiányzó iratokat kell visszakérnie. Uo. Lad. 36. Fasc. 10. No. 62. 15 OL, Liber Dignitariorum ecclesiasticorum (E 683), esztergomi érsekek. — Címe az iratokban: Serenissime Dux (vagy: Princeps). 16 Széchenyi György esztergomi érsek 1690. március 12-én Pozsonyból Esterházy Pálhoz írt levelében hangsúlyozta, hogy neki joga van törődnie a tábla bíráinak sorsával, mivel a személynök ott az ő képviseletében elnököl. OL, Szirmay cs. lt. (P 640.) — L. még Bónis György: A bírósági szervezet megújítása III. Károly korában. Bp., 1935, 12. 17 Az 1723. évi országgyűlés. 18 1723:4. te.