Levéltári Közlemények, 46. (1975)

Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.

114 Kubinyi András Franciaországban tanult kancellár később pécsi püspök, Horvátország kormányzója és rövid ideig választott esztergomi érsek volt. 404 Minden jel arra látszik mutatni, hogy Miklós érseksége és Kalán kancellár­sága teljesen új alapokra fektette a királyi oklevél-kiállító szerv munkáját, sőt szer­vezetét. Ennek ellenére még 1183-ban úgy látszik újabb változás következett be. Az év elején még Kalán volt a kancellár, de ismerünk két olyan, bár kétség kívül gyanús oklevelet, 405 amelyekben Saul a kancellária vezetője. Az egyiket — amennyi­ben hiteles — a ciszterci szerzetesek által kiállított „Empfängerausfertigung"-nak tekinthetjük. Ebben Saul kancellár tanúként van megnevezve. 406 A másikat viszont a II. Géza és III. István-kori oklevelek mintájára a királyi kápolna elöljárója pecsé­telte, Saul csak fogalmazta. 407 A szövegezés mindenesetre eltér a korábbiaktól. Saul — Barnabás és Becen nótáriusok utóda, akit Kalán példájára már kancellár­nak is címeztek — nem az egyszerű nótárius, hanem a protonotarius címet viseli. Saul kancellársága vagy protonotariátusa kétség kívül a régi állapot visszaállí­tására való törekvéssel magyarázható. Fejérpataky is ingadozásnak, visszaesésnek értékelte. 408 Ilyenformán két feltevés között választhatunk. Vagy a szakember, hozzáértő érsek állt Kalán mögött — ami mellett szól az, hogy érsekségével egyidőben lett kancellár —, de valamiképp csalódván benne, tért vissza a régebbi állapothoz; vagy pedig ellenkezően, Kalánt III. Béla hozta, aki az érsekváltást felhasználva törekedett kancelláriai reformra, az érsek pedig csupán 1183-ban jutott el odáig, hogy a capella-t megerősítve — fejének préposti javadalmat biztosítva — vissza­állítsa a saját egykori kápolnaispánsága alatti állapotot. Saul protonotariusi címe nem puszta külföldi hatás, 409 hanem azt jelenti, hogy immár nem ő az egyetlen nótá­rius a kancelláriában, ami legkésőbb Kalán kancellárságának következménye lehetett. Mindez természetesen csak akkor állhat meg, ha az oklevél, vagy legalábbis corroboratiója hiteles. 410 , Kalán kancellársága és reformjai, majd a régebbi rendszer restaurálása tükör­képe-e esetleg a király és az új érsek viszonyának, nem tudjuk. Tény mindenesetre az, hogy Kalán és Saul kancellársága időben egybeesik Miklós érsekségével. A régi rendszer restaurálása bizonyára csak rövid ideig tartott, hiszen Miklós érsek még ugyanabban az évben meghalt. Utóda, Jób érsek idejéből viszont csak 1185-től 404 III. Ince pápa így jellemezte: „vir preditus scientia litterarum." Josephus Koller, História episcopatus Quinqueecclesiarum, Tom. I, Posonii, 1782, 328. — Életét legrészletesebben ld. még min­dig uo. 217—356. — Vö. még Balics, i. m. H/1, k. 162—163, 170, 185, 200—201. II/2. k. 13—15. — Karácsonyi János, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, I. k. Bp., 1900, 141—143. — ifj. Horváth, P. mester i. m. 45. 405 Szentpétery a RA 137—138. számhoz fűzött megjegyzéseiben ismerteti a saját és a korábbi irodalomban hangoztatott gyanúkat, ennek ellenére a regeszták elé nem tette ki a hamisítást jelző jelet. Uő., Okit. 67. o. 1. j.-ben az okleveleket és azok kancelláriai adatait megbízhatatlannak tekinti, uo. 70, a kancellárok jegyzékében viszont felhasználja. 406 RA 137. 407 RA 138: „factum est autem hoc privilégium in insula a Saulo filio Stephani comitis, regie dignitatis prothonotario et a Redabano preposito, capelle regalis magistro sigillatum est." 408 Fejérpataky, III. Béla i. m. 22. — Uő., Die Urkunden i. m. 231. — Megjegyezzük, hogy Fejérpataky a corroboratióból nem idézi a „magistro" szót, úgyhogy a szövegből úgy tűnik, mintha Redabanus a királyi kápolna „prépostja" lett volna. 409 Fejérpataky az előbbi jegyzetben id. helyeken pápai hatást tételez fel. 410 Ld. a 405. j.-ben Szentpétery kétségeit. Épp a korábbitól eltérő prothonotariusi cím, vala­mint a kápolna elöljárójának e mellett korábban nem említett préposti javadalma megmagyaráz­hatók előbbi hipotéziseinkkel, úgyhogy a magunk részéről úgy véljük, hogy legalább is a corro­boratio hiteles szövegre megy vissza.

Next

/
Oldalképek
Tartalom