Levéltári Közlemények, 46. (1975)
Levéltári Közlemények, 46. (1975) 1. - Kubinyi András: Királyi kancellária és udvari kápolna Magyarországon a XII. század közepén / 59–121. o.
114 Kubinyi András Franciaországban tanult kancellár később pécsi püspök, Horvátország kormányzója és rövid ideig választott esztergomi érsek volt. 404 Minden jel arra látszik mutatni, hogy Miklós érseksége és Kalán kancellársága teljesen új alapokra fektette a királyi oklevél-kiállító szerv munkáját, sőt szervezetét. Ennek ellenére még 1183-ban úgy látszik újabb változás következett be. Az év elején még Kalán volt a kancellár, de ismerünk két olyan, bár kétség kívül gyanús oklevelet, 405 amelyekben Saul a kancellária vezetője. Az egyiket — amennyiben hiteles — a ciszterci szerzetesek által kiállított „Empfängerausfertigung"-nak tekinthetjük. Ebben Saul kancellár tanúként van megnevezve. 406 A másikat viszont a II. Géza és III. István-kori oklevelek mintájára a királyi kápolna elöljárója pecsételte, Saul csak fogalmazta. 407 A szövegezés mindenesetre eltér a korábbiaktól. Saul — Barnabás és Becen nótáriusok utóda, akit Kalán példájára már kancellárnak is címeztek — nem az egyszerű nótárius, hanem a protonotarius címet viseli. Saul kancellársága vagy protonotariátusa kétség kívül a régi állapot visszaállítására való törekvéssel magyarázható. Fejérpataky is ingadozásnak, visszaesésnek értékelte. 408 Ilyenformán két feltevés között választhatunk. Vagy a szakember, hozzáértő érsek állt Kalán mögött — ami mellett szól az, hogy érsekségével egyidőben lett kancellár —, de valamiképp csalódván benne, tért vissza a régebbi állapothoz; vagy pedig ellenkezően, Kalánt III. Béla hozta, aki az érsekváltást felhasználva törekedett kancelláriai reformra, az érsek pedig csupán 1183-ban jutott el odáig, hogy a capella-t megerősítve — fejének préposti javadalmat biztosítva — visszaállítsa a saját egykori kápolnaispánsága alatti állapotot. Saul protonotariusi címe nem puszta külföldi hatás, 409 hanem azt jelenti, hogy immár nem ő az egyetlen nótárius a kancelláriában, ami legkésőbb Kalán kancellárságának következménye lehetett. Mindez természetesen csak akkor állhat meg, ha az oklevél, vagy legalábbis corroboratiója hiteles. 410 , Kalán kancellársága és reformjai, majd a régebbi rendszer restaurálása tükörképe-e esetleg a király és az új érsek viszonyának, nem tudjuk. Tény mindenesetre az, hogy Kalán és Saul kancellársága időben egybeesik Miklós érsekségével. A régi rendszer restaurálása bizonyára csak rövid ideig tartott, hiszen Miklós érsek még ugyanabban az évben meghalt. Utóda, Jób érsek idejéből viszont csak 1185-től 404 III. Ince pápa így jellemezte: „vir preditus scientia litterarum." Josephus Koller, História episcopatus Quinqueecclesiarum, Tom. I, Posonii, 1782, 328. — Életét legrészletesebben ld. még mindig uo. 217—356. — Vö. még Balics, i. m. H/1, k. 162—163, 170, 185, 200—201. II/2. k. 13—15. — Karácsonyi János, A magyar nemzetségek a XIV. század közepéig, I. k. Bp., 1900, 141—143. — ifj. Horváth, P. mester i. m. 45. 405 Szentpétery a RA 137—138. számhoz fűzött megjegyzéseiben ismerteti a saját és a korábbi irodalomban hangoztatott gyanúkat, ennek ellenére a regeszták elé nem tette ki a hamisítást jelző jelet. Uő., Okit. 67. o. 1. j.-ben az okleveleket és azok kancelláriai adatait megbízhatatlannak tekinti, uo. 70, a kancellárok jegyzékében viszont felhasználja. 406 RA 137. 407 RA 138: „factum est autem hoc privilégium in insula a Saulo filio Stephani comitis, regie dignitatis prothonotario et a Redabano preposito, capelle regalis magistro sigillatum est." 408 Fejérpataky, III. Béla i. m. 22. — Uő., Die Urkunden i. m. 231. — Megjegyezzük, hogy Fejérpataky a corroboratióból nem idézi a „magistro" szót, úgyhogy a szövegből úgy tűnik, mintha Redabanus a királyi kápolna „prépostja" lett volna. 409 Fejérpataky az előbbi jegyzetben id. helyeken pápai hatást tételez fel. 410 Ld. a 405. j.-ben Szentpétery kétségeit. Épp a korábbitól eltérő prothonotariusi cím, valamint a kápolna elöljárójának e mellett korábban nem említett préposti javadalma megmagyarázhatók előbbi hipotéziseinkkel, úgyhogy a magunk részéről úgy véljük, hogy legalább is a corroboratio hiteles szövegre megy vissza.
