Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Leblancné Kelemen Mária: Adatok a Nógrád Megyei Levéltár történetéhez / 319–339. o.

332 Leblancné Kelemen Mária tulajdonképpen levéltárnoki munkát a vármegyei levéltárnok úgyszólván nem is végezhet."

31 Az eddigiekben részletezett, a levéltáros által végzett ügyviteli munkákon kívül szükség volt az állandó selejtezésre is, részben helynyerés céljából, részben a napi teendők gyorsabb, pontosabb elvégzése érdekében. Az alispán által a főispánhoz küldendő jelentés egy részlete (melyet az 1872. évi május 12-i közgyűlésen is felolvastak) ilyen jellegű munkáról tájékoztat bennünket: „Levéltárnok úr egy állandóul alkalmazott díjnok segítségével a munka oly eredményét képes felmutatni, miszerint... kik a levéltár előbbi helyzetét ismerték, s azt most megtekintik, örvendetes meggyőződést szerezhetnek afelett, miszerint Zámpory István levéltárnok úr a h megyének nem közönséges napszámosa, de kötelességérzetének működő, buzgó tisztviselője."

32 Sajnos, Nagy Imre levéltáros előzetesen többször hiába kért segítséget, sőt a Nagy Zsigmond idejében beállított hajdúnak mint segítségnek a visszaállítását sem kapta meg.

33 Az 1873. november 25-én Balassagyarmaton tartott közgyűlés fogadta el „A köztörvényhatósági hivatalok" „ügyrendtartasi szabályzatá"-t. Ez írta elő a levéltárnoki hivatal részére a „Beadványi könyv" és a hozzá tartozó „Tárgymutató" vezetését, valamint azt, hogy a legrégibb időktől, illetve 1849—50-től 1871 végéig,, az 1872. évtől folytatólag a levéltárba tett iratokról betűsoros tartalomjegyzéket kell készíteni, hogy azok betekintésével a levéltári Íratok azonnal fellelhetők legyenek.

34 Hogy mennyire égető kérdés volt a helynyerés, a rend kialakítása szempontjából a selejtezés, azt a levéltári irattár adatai mellett a közgyűlési jegyzőkönyvek további bejegyzései is mutatják. Megyei tisztviselőkből álló ún. „Levéltári selejtező bizottság"-ot hoztak létre, amely szinte évről-évre jelentette — felmérései alapján —mennyi irat vár selejtezésre. így pl.: 1890-ben 18 240 db, 1892-ben 26 168 db, 1893-ban 15 303 db, 1894-ben 25 625 db kiselejtezhető iratról adtak jelentést. A bizottság a selejtezésre előkészített iratokról „iktatóív"-et vett fel, amelyet jóváhagyás céljából .felterjesztettek a Belügyminiszterhez. Majd a jóváhagyott ívek alapján a hasznavehetetlen holmikat, iratokat elárvereztette az alispán. A megyei közgyűléstől pedig azt kérte a selejtező bizottság, hogy a volt Császári Királyi szolgabírói hivatalok haszontalan iratait, könyveit a levéltárból a börtönépületbe vitethesse át.

35 A selejtezési munkálatok teljes befejezéséig — Scitovszky alispán 1890. februári rendelkezése értelmében — az alispáni iratokon kívül nem küldhettek semmiféle iratot a levéltárba. . A helynyerés módja volt az is, hogy a Belügyminiszter rendelkezése alapján a levéltárosnak a Királyi Törvényszéknél kellett elhelyeznie a tagosítási, úrbéri iratokat, térképeket. A mindenkori főispán ellenőrző körútja alkalmával a megyei levéltárat is meglátogatta, s míg 1889-ben azt tapasztalta, hogy az iktatáshoz szükséges betűsoros mutatót nem vezetik és a rendezési, selejtezési munkák előrehaladása sem kielégítő» 31 Schneider Miklós: A vármegyei levéltárnok ügyköre. LK 1930. 112—121.1. 32 NmL Nógrád vármegye alispánjának iratai (a továbbiakban Nm. alisp.) 6043/1872. szám. 33 NmL Nógrád vármegye bizottmányának jegyzőkönyve 558/1861. sz. 34 NmL Nm. alisp. 198/1873. szám. 36 NmL Nógrád vármegye törvényhatósági bizottságának jegyzőkönyve (a továbbiakban Nm. Kgy.) 222/1872. szám, 87/1890. szám, 69/1892. szám, 98/1893. szám, 83/1894. szám.