Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balázs Péter: Viale Prela bécsi pápai nuncius jelentései az 1848. évi magyar forradalomról / 3–30. o.

4 Balázs Péter 1847-ben megkezdte. A konkordátum megkötésére végül is csak 1855. augusztus 18-án került sor, s a nuncius érdemeit mindkét részről méltányolták: a pápa már 1853-ban bíborossá kreálta, s vatikáni körökben a konkordátumot más kormányokkal kötendő hasonló jellegű megállapodásokhoz mintának tekintették. Ferenc József a nunciusnak a Szent István rend lovagkeresztjét adományozta. Viale Prelat a pápa 1855-ben bolognai érsekké nevezte ki. Mielőtt érseki székét elfoglalta volna, 1856 tavaszán — 3 bíboros, 11 érsek és 46 püspök részvételével — megszervezte a birodalom főpapjainak konferenciáját, A bolognai érsekséget 1860. május 15-én bekövetkezett haláláig kormányozta. Irományai a bécsi mmciatura 320 — 369. számú vaskos köteteiben találhatók meg a Vatikáni Titkos Levéltárban: a 320 — 326. számú kötetek a Vatikáni Államtitkárságnak írt levelek másolatait (Dispacci álla Segreteria di Stato), a 328—337. számúak az Államtitkárságtól hozzá érkezett leveleket (Dispacci della Segreteria di Stato), a 338—339. számúak a konkordátummal kapcsolatos külön gyűjtött iratokat (Concordato), a 340. számú a püspöki konferenciákkal kapcsolatos iratokat (Coníerenze vescovili), a 340/A.. számú a nunciusnak az 1848—49-es magatartásuk miatt kegyvesztett magyar püspökök és papok érdekében a kormányhoz írt leveleit (Prela al Ministro Schwarzenberg conceraenti alcuni veseovi e preti delPUngheria), a 342. számú miniszteri jegyzékeket (Note ministeriali), a 342/A. számú a vegyes házasságokkal kapcsolatos iratokat (Matrimoni misti in Austria o in Germania), a 344. számú vegyes tartalmú érdekesebb iratokat (Documenti importanti: Austria, Prussia, Polonia, Russia), a 361—368. számúak az erdélyi, továbbá a moldvai és a bukaresti apostoli adminisztratúrához tartozó görögkeletiek közötti térítőtevékenységgel, valamint a moldvai magyarok közötti pasztorációval és a kantai missziós iskolával kapcsolatos iratokat (Lettere di Propaganda e delle Missioni), a 341. és a 345—360. számúak vegyes levelezést (Lettere diverse) tartalmaznak. Á 369/A. számú kötet az Államtitkársághoz írt levelek iktatókönyve (Protocoll dei dispacci álla Segreteria di Stato 1845—1856). Bár a bécsi nunciatúra illetékessége Magyarországra is kiterjedt, 1848 előtt Viale levelei hazánkról alig tesznek említést: József nádor halála kelti fel figyelmét, akinek nádorsága alatt ütötte fel fejét a „gyászos következményekkel járó" liberalizmus. A görögkeleti vallás érdekében hozott kormánykedvezmények azonban léptennyomon foglalkoztatják, s nem nyugtatják meg Metternich bizalmas közlései, hogy c lépések inkább politikaiak, mint vallásiak. Helyzetét meglehetősen megnehezítik a karlócai pátriárka ujjongó hangvételű pásztorlevelei is, amelyeket az erdélyi görög katohkus püspökök kétségbeesett segélykéréssel küldözgetnek meg neki. („Halljátok az egész földkerekségen, velünk az Isten... szerb és valach ortodox egyház fiai... mindent vallásotokért és nemzetiségetekért..."—írja a karlócai pátriárka 1846-ban.) 1848 márciusától már gyakoribbak, 1849-ben szinte mindennaposak a Magyarországgal foglalkozó jelentések. A levelekből nyomon követhetjük, amint az egyház e fontos beosztású (pl. döntő befolyása volt a püspökjelöltek ún. kánoni vizsgálatának lefolytatásában, a legfontosabb ügyekben a püspökök az ő közvetítésével levelezhettek a római kúriával stb.) és kiváló képességű, élesszemű képviselője kezdetben még csak gyanakvással figyeli a magyarországi eseményeket. A nuncius az eseményeket teljes egészében Bécsből, a Habsburgok szemével és szempontjából nézi és ítéli meg. így egészen 1848 szeptemberéig törvényesnek ismeri el a magyar kormányt, ám novembertől már a „fazione del Kossuth" elnevezés szerepel felterjesztéseiben, 1849-ben viszont már csak rebelliseket fog emlegetni, akiket meg kell semmisíteni.