Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Balázs Péter: Viale Prela bécsi pápai nuncius jelentései az 1848. évi magyar forradalomról / 3–30. o.

Viale Prelä bécsi pápai nuncius jelentései az 1848. évi magyar forradalomról 5 Az ő szemében a forradalom „abuso di liberta". Ferenc József személye és intézkedései iránt kezdettől fogva a legnagyobb tiszteletet és bizalmat tanúsítja. Ennek jegyében elégedetten közöl minden olyan — később nemegyszer teljesen valótlannak bizonyult — információt, mely az udvarral szemben a nyílt ellenállás útjára lépett magyar forradalom valamilyen nehézségéről, problémájáról, vereségéről számol be. Leveleiben nem kevésbé érdekes adatok találhatók a magyar katolikus klérus forradalom által megbolygatott helyzetére is. A püspöki kinevezések jogi (a felelős magyar minisztérium szerepe) és személyi (elsősorban Horváth Mihály többször visszatérő ügye) vonatkozásai mellett többször foglalkozik az egyházi fegyelem megszilárdítása érdekében — kezdetben a püspökök által javasolt—, majd később az egyházi élet demokratizálására és az „egyházszakadás előkészítésére" az alsópapság által sürgetett nemzeti zsinattal. Ez utóbbi az alsópapság törekvéseinek, egy részük „siralmas tévelygéseinek" (a püspöki székek választás útján történő betöltése, nemzeti nyelvű liturgia, a cölibátus eltörlése) adott volna hangot. A zágrábi és fogarasi érsekség és két új erdélyi görög katolikus püspökség szervezésével kapcsolatos levelezések és jelentések, valamint többszöri magyarországi (Pozsony, Győr, Pannonhalma, Esztergom, Pécs. Temesvár, Vác, Pest, Kalocsa) és erdélyi utazásáról szóló részletes beszámolók nemcsak egyháztörténeti, hanem a politikai, nemzetiségi és társadalmi kérdések vizsgálatához is figyelmet érdemlő források. A Károlyi—Kaunitz házassági bontóper rendszeresen visszatérő ügyében a magyar felsőpapság részrehajló magatartása (a magyar katolikus egyházi bíróságok több fokon is érvénytelennek nyilvánították a házasságot) mind a bécsi kormány, mind a nuncius és a római kúria nemtetszését kiváltotta. A római kúria, amely 1845—1847 között komoly figyelmet szentel Metternich „gigantikus" reformtörekvéseinek és a görögkeleti vallásúakat érintő intézkedéseinek, 1848-ban — saját gondjaival lévén elfoglalva — a nuncius jelentéseire alig válaszolt, illetve elsősorban az észak-itáliai helyzet alakulása iránt mutatott érdeklődést, de 1849-ben már többször állást foglal a magyar forradalommal szemben. A későbbiek folyamán mind vallási (pl. a katolikus egyház helyzete a Vajdaság és Temes megye területén, a magyar protestáns egyház „nagyfokú szabadsága" stb.), mind politikai (pl. Kossuth amerikai útjának „veszélyei" stb.) kérdésekkel érdemben is foglalkozik. A jelentésekben található jellemzések (József és István nádor, Kossuth, Széchenyi Batthyány, Scitovszky stb.) szintén figyelmet érdemelnek. A szövegközlésben az eredeti betűhív visszaadására törekedtünk (ezzel magyarázható pl. az ungarese, ungherese, sőt ungerese előfordulása a szövegben). Ahol csak a szöveg bizonyos részei vonatkoznak magyar ügyekre, csak ezeket közöljük és a kihagyás körülményére külön utalunk. A közölt iratok címénél meghagytuk az annak a levéltárban adott eredeti címét, a dátum eredeti formájával együtt: az irat tárgyára való utalást innét elhagytuk, tekintettel arra, hogy a szöveg végén olvasható rövid tartalmi kivonat ezt a címben közölhetőnél részletesebben amúgyis tartalmazza. Valamennyi irat kelte Bécs*. *Irodalom: F. Fontani: Della vita e delle opere del Card. Michele Viale Prelä archív, di Bologna. BastiaBologna,1861. M. Husareck: Die Verhandlung des Concordats von 18. August 1855. Vienna, 1922. Boy er D'Agen: Une derniére amititié de Metternich, d'aprés une correspondence inédite du prince de Metternich an cardinal Viale Prelä. Parigi, 1919. O. F. Tencajoli: Cardinali corsi. Michele Viale Prelä (1798—1860). Livorno, 1935.