Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

602 Varga Endre ján a bányaüzemek területén kívül joga volt,,s terhelő bizonyítékok alapján e területi bíróság — városi, megyei törvényszék — a saját kezdeményezéséből is kérhette bányászati személy kiszolgáltatását, amit a megkeresett bányabíróság vagy megtagadott, vagy az említett alakiságok szerint teljesített.

12 Ha a vizsgálat a vádlottra nézve mégis kedvezően zárult, a területi bíróság őt visszadta a bányabíróságnak. •A XVIII. század végéig a büntető perek egy fokú eljárásban folytak le, a pallosjogú város vagy a megye törvényszékének ítélete jogerős volt, s ha csak a király vagy kancellária külön rendelkezéssel be nem avatkozott, az ítéletet — halálbüntetést is — végrehajtották. E téren II. József reformjai hoztak döntő változást. A Novus Ordo értelmében a büntető eljárás — a polgárihoz hasonlóan — három fokúvá vált: az elsőfokon kelt ítéletet a nemesek a királyi táblára, a nem nemesek a kerületi táblákra fellebbezhették, majd ezek ítélete ellen kegyelmi kérelemmel élhettek harmadfokon, éspedig a nemesek a hétszemélyes táblánál, a nem nemesek a kerületi főispánoknál, mint kegyelmezési jogú királyi biztosoknál.

13 1790 után a büntető perek fellebbezését országos törvény (az 1791. 43. te.) tette lehetővé. Ettől kezdve mind a nemesek, mind a nem nemesek ilyen ügyei másodfokon a királyi tábla, harmadfokon a hétszemélyes tábla ítélkezése alá kerültek. A.nemesek ügyeiben hozott ítéletek minden esetben megfellebbezhetők voltak. A nem nemesek ügyei azonban csak legalább három évi börtön, egyszerre kimérendő 100 bot^ vagy korbácsütés, halálbüntetés kiszabása esetén voltak az első fórumtól fellebbvihetők, s csak másodfokon kimondott halálos ítélet esetén juthattak harmadfokon a hétszemélyes tábla elé. A büntető pereknek a városoktól, megyéktől és egyéb fórumoktól a királyi táblára való beérkezése, ott referensre osztása, a perkivonat elkészítése, s az ítélethozatal — az itt tárgyalt vonatkozásokban — a bányaügyi polgári peres eljárásnál ismertetett módon történt. A kir. táblai ítélet után, vagy ha az ügy a hétszemélyes tábláig jutott, annak döntése után a kir. tábla a pert ítéletvégrehajtás céljából visszaküldte az elsőfokon eljárt törvényhatóságnak, illetőleg — harmadfokon is megerősített halálbüntetés esetén — kegyelmi úton (via gratiae) a m. kir. udvari kancelláriához terjesztette fel. Az uralkodó kegyelmi döntése után a pert a kancellária küldte vissza a törvényhatóságoknak, melyek — a döntés szerint — a rabok további sorsáról intézkedtek. A büntető peres eljárás a polgárinál lényegesen kevesebb iratot hagyott vissza a curiai levéltárban. A büntető perekkel kapcsolatban ugyanis a városok és vármegyék mindig az eredeti iratokat (tehát nem perkiadmányba foglalt másolatukat) küldték fel, s ezeket az iratokat — a végső fokon kelt ítélettel együtt — az említett úton visszakapták. A curián, minthogy a büntető pereket a polgári eljárásnál sokkal egyszerűbben, rendszerint az alsó fórummal való közbenső iratváltasok nélkül intézték, csak egyféle érdemleges irat: a kir. táblai s a hétszemélyes táblai ítélethozatalhoz szükséges perkivonat készült, melynek egy példányát az „Extractus processuum criminalium" című (0 29 törzsszámú) állagban gyűjtötték össze. E perkivonatok, melyek között a bányászati személyzet ügyei elég nagy számban találhatók, tárgyunknak szintén legfontosabb curiai levéltári forrásai közé tartoznak. A büntető peres eljárásnak a bányabíróságoktól a városok, megyék törvényszékein át a kir. curiáig húzódó menetét vizsgálva, az alkalmazásra került jog forrá12 L. a 10—11. jegyzetet, továbbá 0 62. 1787. 12. kf. 23. t. 0 29. 1777, 3307, 6192, 13 094. Miksa-féle kódex XXX, XXXIII. articulus. iá Varga Endre: A magyar jogszolgáltatás átszervezése II. József korában. Századok 1960.