Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Varga Endre: Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon : a fennmaradt bírósági iratok bányászattörténeti forrásanyaga / 593–613. o.

Bányabírósági eljárás a feudáliskori Magyarországon 603 sairól is említést kell tennünk. Ez a joganyag azonos a bányaügyi polgári peres eljárásnál ismertetett anyaggal, kiegészítenünk azt csak a Praxis criminalis-ra utalással szükséges. Ez az eredetileg Alsó-Ausztria részére készült, de magyar büntetőjogi kodifikáció hiányában Magyarországon is elterjedt, sőt a Corpus Juris nyomtatott kiadásaiba is bekerült XVII. századi büntetőkódex a feudális korszak végéig széleskörű alkalmazásban maradt a magyar bíróságokon, a szóban forgó, bányászattal, kapcsolatos ügyekben is. III. A Bírósági levéltárak bányászattörténeti forrásanyaga Tanulmányunk befejezéséül e színes és gazdag tartalmú levéltár állagainak sokféle szempontból való felhasználhatóságának, forrásértékének bemutatására idézünk gyakori és jellegzetes ügyeket. Először a polgári perekből összeválogatott anyagból, majd a büntető peres eljárás dokumentumaiból tárunk fel az egykorú életet tükröző adatokat. . A polgári perek legnagyobb része a bányavállalkozás bányarészesei (bányatársai) között keletkezett jogvitákból, vagy különböző bányák között támadt érdekösszeütközésekből származott. Az előbbiek közül a legzártabb üzemi formát, családi bányavállalkozást és egy bányabirtokos dinasztiát mutat be az a per, mely a bányaszerző ős által 1717-ben művelés alá vett iglói Szent János bánya 1/7-ének birtoklásáért a bányaszerző ős negyedízű leszármazottai között 1783-ban indult. Az egyéni tulajdonból családi vállalat, majd az utódok egymást váltó generációinak részvételével az idők folyamán bányatársulat alakult. Az iratokból kitűnik, hogy a társulást e banyába 1729-ben történt vízbehatolás tette szükségessé, mert a bányavíz okozta nehézségek leküzdésére megkívánt nagyobb anyagi erő létrehozása csak több iglói bánya egyesülése révén vált lehetségessé.

14 A bányatársulatok tagjai között folyt érdekharc jellegzetes példája az a per, melynek során egy bócai antimon-bánya főbányarészese, egyben a bánya üzemvezetője költségrészesedés meg nem fizetése címén a többi bányarészest birtokából kiforgatni, kuxáikat (bányarészeiket) megszerezni, s így a bányát a maga kizárólagos birtokába venni törekedett. A bányatársak ellenkövetelése viszont a főbányarészesnek az üzem vezetéséből való kiszorítására, s a kibányászott antimon általuk kívánt arányú felosztására irányult.

15 A helyi bányatörténeti vonatkozásokon túlmenő érdekességű adatot örökített meg egy másik, hasonló tárgyú per, így azzal részletesebben is foglalkozunk. Az iratok szerint egy dobsinai polgár 1773-ban az ottani bányabírótól jogosítványt szerzett arra, hogy a Marienfeld nevű kijelölt területen vasércet vagy bármi egyéb, még feltárható ércet bányászhasson. A bánya művelését — két társat véve maga mellé — meg is kezdte. Később, pénzükből a szükséges kiadásokat már fedezni nem tudva, bányarészéik felét Dobsina városának, s egyes személyeknek' eladták és így a vállalatba, mely a Mária-bánya nevet viselte, más bányatársak is bekapcsolódtak. A fejtés során egy ismeretlen érc erére bukkantak, de minthogy abban a hivatalos vegyvizs14 0 62. 1789. 12. kf. 16. t. 18 Az éveken át folyt per 1782-ben indult. 0 62. 1788. 12. kf. 6. t.