Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Székely Vera: A Belügyminisztérium tisztviselői, 1867–1885 / 573–591. o.

A BELÜGYMINISZTÉRIUM TISZTVISELŐI (1867—1885) E sorok írója azt a megtisztelő, ám korántsem könnyű feladatot kapta, hogy a polgári korszak vezető államhivatalnokainak, a miniszteriális tisztségviselőknek közhivatali pályafutását végigkísérve, bemutassa a korszak legfelső államigazgatását, a hivatalnoki kar hierarchikus elhelyezkedését és az államapparátus időbeni és szerkezeti változásait. Történelmi fordulópontokon kiváltképpen előtérbe kerül a hivatalok és a hivatalnokok szerepe, a végrehajtó hatalom gyakorlása, amely támogathatja vagy akadályozhatja a politikai törekvéseket. Mondhatjuk úgy is, hogy a hivatalok és hivatalnokok története is hozzátartozik a hatalom birtoklásának — a politikai történetnek — kérdéseihez. 1867 történelmi fordulópont az állam- és közigazgatás történetében Magyarországon; mégis önkényesnek tűnhet a határvonal amelyet húztunk, s talán indokolatlannak, hogy akár egy résztanulmányt is a történelmi korok mértékével oly rövidre mért magyar polgári korszak csupán első két évtizedére korlátozunk. 1885 ráadásul semmitmondó évszám is, s hogy mégis ezzel az esztendővel zárjuk a minisztériumok történetének első szakaszát, annak oka, hogy ismeretanyagunk a legfelső államigazgatásról, a kiegyezést követő évek minisztériumának hivatalszervezetéről és személyi állományáról éppen 1885-ig meglehetősen hézagos. E kérdésekről kevés adat állt rendelkezésre, és bár az Országos Levéltárban készült repertóriumok közlik a minisztériumok szervezeti és ügykörbeosztását, a személyi összetétel — kivéve a legmagasabb rangú államhivatalnokokat — kevéssé ismert. Az államapparátusról olyan rendszeres hivatalos tájékoztatás mint a feudális kor sematizmusa volt, vagy amilyen a 80-as évek második felétől rendszeresen kiadott Tiszti Címtár lesz, ebben az időszakban még nem jelent meg. A Statisztikai Hivatal 1873-ban kiadta ugyan a Tiszti Cím- és Névtár első kötetét, amelyet (1875-ben, 1879-ben, majd 1884-ben) további kiadás követett, a Cimtár évenkénti megjelenése azonban csak 1886-tól vált rendszeressé. Az 1867—1885-ös időszak címtárának rekonstruálása tehát olyan hiánypótló feladat, amelynek megoldása első helyre került az egész polgári korszak állam- és közigazgatás történetén belül.

1 1 Az 1867 utáni adatsorokat; a Kancellária és a Helytartótanács személyi adatait a Megbővített Közhasznú vagy Hazai Kalendárium alapján állítottuk össze. A Kalendárium a Károlyi—

Trattner cég, majd Bucsánszky Alajos kiadásában jelént meg Pesten 1815—1916-ban, magyares német nyelven. A magyarnyelvű kiadásban az 1810-es évek végétől megtaláljuk a sematizmusok adattárának egy részét, többek között az uralkodóház genealógiai adatait; 1866-ig a Kancellária és a Helytartótanács; 1867-től a minisztérium és néhány a minisztériumnak alárendelt intézmény; a középés alsófokú közigazgatási hatóságok szervezeti és személyi adatait. Ahol erre lehetőség volt forráskritikai Összehasonlításokat végeztünk, elsősorban a Tiszti címtár 1873., 1875., 1879. és 1884. évi kötetei; az Országos Levéltárban az a egyes minisztériumok levéltárairól készült repertóriumok;