Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.
478 Sashegyi Oszkár A következő nap, december 6-án már Kőszegről küldött beszámolót. Kőszeg város elkészítette az 1848/49-i katonai évi hadi- és háziadószámadását, de az egyelőre nem kerülhet felsőbb számszéki vizsgálatra, mert amióta megszűnt a helytartótanács, nincs fórum a törvényhatóságok számadásainak felülvizsgálatára. A városi hatóság ügyviteli nyelve 1849 augusztusa óta a német. Iktatókönyvet itt sem vezetnek, a beadványokat csak azután vezetik be a tanácsülést jegyzőkönyvbe, miután azokat a tanácsi vagy a törvényszéki ülésen megtárgyalták. Megfelelő nyilvántartások híján azt sem lehet pontosan ellenőrizni, hogy a végrehajtó közegek a nekik kivizsgálás végett kiadott ügyeket elintézték-e és a kiszabott határidőket betartották-e. 28 Hauer Kőszegről Szombathelyre utazott, s innen december 8-án küldött jelentést Geringernek. Vas megyében — írja ebben — a politikai állások betöltése körül nincsenek olyan panaszok, mint Sopronban, minthogy itt figyelembe vették a nemzetiségeket és a polgári rendet is. A 12 járási biztos közül 9 nemes, 3 nem nemes, a járási segédek közül 6 nemes, 5 nem nemes. E hivatalnokok részben magyar, részben német, részben szláv nemzetiségűek. A hivatalos hirdetményeket és rendeleteket magyar és német nyelven, a legáltalánosabb érdekűeket szláv nyelven is kinyomtatják. A felekkel szóban és írásban anyanyelvükön érintkeznek. A megyehatóság belső ügyviteli nyelve a magyar, ezen a nyelven érintkezik a járási biztosokkal is, tekintet nélkül a járás lakosságának nemzetiségére. Vas megyében — írja Hauer — az ügykezelés is szabályozottabb, mint amilyent másutt tapasztalt. A beérkező ügydarabokat a megyefőnök vettemezi, majd a titkár kivonatolja és beadványi számmal látja el. Ezután a titkár a kivonatokat a megyefőnökhöz viszi, aki az elintézések fogalmazását vagy maga végzi, vagy a titkárra bízza, majd azokat kiadványozza. Ezt követi az elintézések letisztázása. Itt is felmerül azonban az a kívánság és kérelem, hogy felsőbb hely bocsásson ki ügykezelési utasítást, s ezzel adjon az ügyintézés számára szilárd, egységes formákat. Vas megyében az iratok megpecsételéséhez még mindig a megye régi, latin feliratos pecsétnyomóját használják, mert — írja Hauer, s felkiáltójellel ad megütközésének kifejezést — még nem kaptak utasítást arra, milyen legyen a megyefőnök magyar nyelvű pecsétje! 29 Szombathelyről Zalaegerszegre utazott, és december 10-én már innen küldött jelentést. Magyarország — írja z^lai beszámolójának elején — az ellentétek országa. Polgári közigazgatásnak Zala megyében nyomát sem találta, sem a megyefőnök, sem az alispán, sem egyetlen szolgabíró nem volt hivatalában található. Zalában még mindig az 1847-ben választott tisztviselők hivataloskodnak, a valóságban Wehner őrnagy, a helyőrség parancsnoka kormányoz, s Csillag alispán és Farkas főszolgabíró az ő parancsait hajtják végre. Az 1847. évi tisztújításkor az ellenzéki párt aratott teljes győzelmet, s annak tisztviselői maradtak hivatalban a császári hadak első bevonulása után is. Ők hivataloskodtak azután is, hogy a magyar hadsereg Zala megyét visszafoglalta. A császári hadak újbóli bevonulásakor a Kossuth alatt magát „kompromittált" két alispán elmenekült, őket Dondorf császári őrnagy elmozdította állásukból, de később Kussevich ezredes megerősítette őket hivatalukban, s azóta újból szolgálnak. Az ideiglenes közigazgatási rendezetet Zala megyében még nem hajtották végre. Dőry Gábor kerületi főispán és Bogyay Lajos, a 28 Uo. 1849:6146. 29 Uo. 1849:6147.
