Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.
) Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 479 megye új kormánybiztosa még csak ezután szándékoznak Zalaegerszegre jönni,, hogy kihirdessék az új járási beosztást és az új hivatalnokok neveit. A csendőrséget még nem szervezték meg a megyében. Minthogy Zalában — írja Hauer — még mindig a jó öreg táblabírák hivataloskodnak, a magyar az egyedüli hivatalos nyelv, annak ellenére, hogy a megye egy jelentős részében (még a Muraköz elcsatolása után is) a lakosság többsége szláv nemzetiségű. Minthogy a tisztviselők nem a megyeszékhelyen, hanem birtokaikon laknak, s mert — írja Hauer — fogalmuk sincs szabályozott ügyvitelről, meg sem lehet állapítani, vajon a megyeszékhelyen kívül, másutt is kihirdették-e a császári kiáltványokat. Szerinte az új közigazgatási közegek első feladata majd a legfontosabb rendeletek újbóli kihirdetése kell, hogy legyen. Hauer beszámolójának további részében hosszasan és élénk színekkel ecseteli a megyei börtönök állapotát és a rabokkal való bánásmódot, amit egyenesen barbárnak minősít. Kijelenti, hogy az ottani tisztviselőktől felsőbb szigor nélkül semmit sem lehet várni, mert megszokták ezeket az állapotokat, s fogalmuk sincs arról,hogy még a bűnözőnek is vannak bizonyos jogai. Bogyay Lajost egyébként a róla szerzett információk és addigi működése alapján a megye vezetésére teljesen alkalmatlannak találta. 30 Útját Hauer Zalaegerszegről Kaposvárra folytatta, s onnan december 13-án keltezte beszámolóját. Somogy megye — írja — túlnyomóan magyar lakosságú ugyan, de 238 tiszta magyar lakosú községe mellett 33 német, 23 horvát, továbbá 11 német—magyar és 12 magyar—horvát községgel rendelkezik, hivatalnokai viszont mind magyarok. Az állasok betöltésénél Somogyban addig nem voltak tekintettel sem a nemzetiségek, sem a társadalmi osztályok egyenjogúságára. Ügykezelési utasítás kiadásának itt is szükségét érzik. A fennálló gyakprlat szerint a postát a megyefőnök bontja. Az ügydarabot elintézéskor jegyzőkönyvbe veszik, feltüntetve a folyószámot, az irat tartalmát és elintézését — itt sincs tehát az iratokról nyilvántartás addig, amíg el nem intézik azokat. Ha az elintézés kapcsán kiadvány készül, annak szövegét — folyószámok szerinti sorrendben — a megyefőnök egy másik jegyzőkönyvbe diktálja. Világos, hogy ilyen kezelés csak kevés számú beadvány mellett valósítható meg, rendezett irattárról ilyen körülmények között nem lehet szó. Ha egy beadvánnyal kapcsolatban több kiadvány készül, pl. rendelet a 16 szolgabíróhoz, valamennyi külön számot kap, úgyhogy ugyanarra a rendeletre minden szolgabíró más szám alatt hivatkozik. Ismét más jegyzőkönyvet vezetnek a szolgabíráknak a megyei rendeletekre küldött jelentéseiről. Kétségtelenül felismerhető a rendre, az ügydarabok nyilvántartására való törekvés, ez azonban — állapítja meg Hau^r — félresiklott. Azon is megütközött, hogy a megye kormánybiztosa (ugyanaz, aki korábban is alispánként itt működött), a megyeszékhelyről való eltávozása esetén senkit sem hatalmaz fel a posta felbontására, s így lehetetlenné teszi az ügyek gyors elintézését. 31 Három nappal később, december 16-án rhár Pécsről küldött beszámolót. Baranya megye ügykezelése — írja ebben — éppen átalakulóban van. Cseh Ede (ekkor még pécsi ker. főbiztos), felismerve annak szükségét, hogy az ügydarabokat mindjárt beérkezésük után szabályszerűen iktassák, s ily módon nyilvántartásba vegyék, valamint, hogy a határidőkről pontos előjegyzéseket vezessenek, 1850. január elsejével ezeket önként bevezeti. Annak az eddigi gyakorlatnak a hátrányát is érzi, amely 30 Uo. 1849. 31 Uo. 1849:6437.
