Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Sashegyi Oszkár: Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása / 461–503. o.

Közigazgatásunk polgári kori ügyviteli és iratkezelési módszereinek kialakulása 467 külön Praesidialia-sorozat van, amely helytartótanácsi elnöki iratai közül a bizalmasabbakat tartalmazza, mig a többiek általános iratai közé kerültek. II. József halála után, a helytartótanácsból újból kivált magyar kamarán is berendeztek egy elnöki irodát. Mindezek a reformok nem szüntették meg a kormányszékek kollegiális jellegét, ügyintézésük jellemző terméke a tanácsüléseken szótöbbséggel hozott határozat, működésük tükre a — bár jellegében megváltozott, de formálisan mégis megmaradó — protocollum sessionale. A fejlődés óhatatlanul az egyszemélyes felelős vezetés felé tendált, s annak csíráit a II. József-féle manipuláció már magában hordozta. Az 1790 utáni politikai irányváltozás azonban e tendencia érvényesülését meglassította. Az 1792. évi birodalmi igazgatási reform egyik alapelve az volt, hogy a kollegiális szervezetű kormányszékeknél mindent kollektive, tanácsülésen kell eldönteni, mert csak így biztosítható az, hogy az állami hatóságok az állam és minden polgára javára jól és pontosan működhessenek. A magyar kamara ügyvitelét a visszaállítás után újonnan szabályozó 1792. március 2-i királyi rendelet is ezt hangsúlyozza. Eszerint a kurrens ügyek kivételével minden -ügyet lehetőleg a tanácsülésen kell megtárgyalni. A kamaraelnök ezentúl nem fordulhat bármilyen ügyben elnöki előterjesztéssel az udvarhoz, hanem csak akkor, ha az uralkodó őt erre külön utasítja, vagy ha az ügy bizalmas természetű. Megszorították a kurrens ügyek körét is. Az ülésjegyzőkönyvek vezetésére nézve pedig előírták, hogy azokban mindig tüntessék fel az előadói véleménnyel nem egyező, különvéleményeket is.

13 • A megyei hatóságoknál a „nova manipulatio" a generalis congregatio-k teljes kiküszöbölésével járt együtt, majd erre visszahatásként a testületi ügyintézés hagyományos elve ismét győzedelmeskedett. A fejlődés tehát fő tendenciájában hasonló volt a kormányszékekéhez, de amannál sokkal nagyobb politikai megrázkódtatásokkal járt. II. József 1785. március 18-i rendeletével a megyei „generalis congregatio"-kat feloszlatta, és a megyék önkormányzatát megszüntette. A megyei igazgatás felelős vezetőjévé a központilag kinevezett és fizetett alispánt tette meg. Ennek következtében a megyei közgyűlési jegyzőkönyvek sorozatai mindenütt megszakadtak, a megyéknél lényegében bürokratikus ügyintézés vette kezdetét. Az az ügyviteli jegyzőkönyv (protocollum gestionis), amit a megyéknél a II. József-féle ügyviteli utasítás értelmében fel kellett fektetni, lényegében iktatókönyv, semmi köze ahhoz a közgyűlési jegyzőkönyvhöz, amely a megyei önkormányzat szimbóluma volt.

14 A kollegiális ügyintézés azonban a megyékben sem szűnt meg teljesen II. József alatt. Az alispánok általában particularis congregatiokat hívtak össze, amelyeken egyik nótáriusnak, egy szolgabírónak esküdtjével együtt továbbá a perceptornak és fiskálisnak jelen kellett lennie. Ezt az eljárást részben a felelősség megosztása, részben a döntések szakszerűsége érdekében követték. 1790 és 1848 között a megyéknél az ügyintézés ismét a hagyományos módon történt. Közgyűléseket általában havonként tartottak. A közbeeső időben ún. kisgyüléseket (esetenként tisztiszékeket) hívtak össze. A kisgyűlés és tisztiszék egyaránt nyilvános volt, állandó tagjai a megye főbb központi és esetenként járási tagjai voltak, bennük általában az alispán elnökölt. A kisgyűlés vagy tisztiszék csak kisebb jelen13 Nagy István i. m. 319. 1. 14 Keresztury, Josephus: Constituta regia...Viennae, 1788. A megyei ügykezelést szabályozó „Amtsunterricht"-et lásd a 221—267. l.-on. 30*