Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.
Szabolcs vármegye levéltára (1850—1949) 381 veszélyének kitétetvék". 20 1877—78-ban pedig még a költözés után vállalt építéssel és helyiségbővítéssel kapcsolatos kötelezettségek teljesítésére több ízben kell hol a vállaló polgármestert az intézkedések megtételére, hol a főmérnököt terv és költségvetés készítésére felkérni. 21 Az első költözés (1872) folytán előállt helyzetről világos képet ad 1880-ból egy belügyminiszteri körrendeletre küldött jelentés. Ezt az országos levéltárnok kérésére adták ki azzal az indokkal, hogy „egyrészt a felvilágosítások adása végett... másrészt pedig a magyar levéltári ügy fejlesztése és a hazai történettudomány érdekében kívánatos lenne, ha az országos levéltár az összes, a legújabb szervezésig fennállott magyar- és erdélyországi törvényhatóságok... levéltárainak állapotáról, és anyagáról tudomásul bírna". 22 Az iratokra vonatkozó kérdésekre adott válaszokból megtudjuk, hogy a levéltár legrégibb irata 1335-ből való, eredeti — de másolatban is meglévő — oklevél; 1526 előtti időből kb. 20 db oklevél található; hogy 1550-től vannak összefüggő iratok; feldolgozatlan iratai a levéltárnak ezidőben 1861-ből és „1872-től jelen ideig" voltak; s hogy az iratokat állványokon, szekrényekben, ládákban helyezték el. Lényeges a körrendelet 1. és 8. pontja, mely a levéltári helyiségek állapotáról felvilágosítást, valamint a „levéltár conserválása és használhatósága emelése végett" javaslatot kért. Ezekből megtudjuk, hogy a levéltár 2 nagy és 2 kis szobából állt, (pontos méretek feltüntetve) melyeknek ablakait vastáblákkal, külső ajtaját vasborítással látták el, világosságuk hiányos, nedvességtartalmuk nagy. A 8. pontra küldött javaslat pedig: „legszükségesebb volna a helyiség nagyobbítása, világosabbá tétele, tűz ellen minden ajtónak vassal behuzatala, kívülrőli fűtés, az iratoknak, mivel a mostani helyiség földszinti lévén, a nedves penészes helyről száraz és szellős helyiségben helyezése, a helyiségek boltozattal! ellátása". A belügyminiszter válasza: a „felterjesztett jelentésnek első és nyolcadik pontjaira nézve... felhívom a megye közönségét, hogy amennyiben ezen intézkedések elkerülhetetlenül szükségesek, azokat legcélszerűbb módon és saját hatáskörében eszközölje". Továbbiakban kéri a 8. pontra adott válasz „tüzetesebb körülírását". 23 Jellemző a központi irányítás nagyvonalúságára, a megyei szervezet nemtörődömségére, hogy ezzel a levéltár állapotát tárgyaló ügy le is zárult. A fent említett nemtörődömségre egyik legjobb példa az 1886-ban a főlevéltárnok által indított levéltári helyiség-bővítési kísérlet. Űjlaky György 1886. február 14-én kelt jelentésében részletesen beszámolt az alispánnak a helyiségek állapotáról, elégtelenségéről. A régi iratokat tartalmazó szekrények két szobában voltak, melyekről a következőket írta: „a talaj nedvessége által, különösen azoknak (Ti. a szekrényeknek) alsó osztályaiban az iratok penészednek, s a szekrények ajtói a nedvesség miatt bezárhatatlanokká váltak". A folyó ügyek intézésére használt két szoba kicsi, sötét, s ezért „a különböző közigazgatási szakba vágó ügyeknek a mai rendszer szerint egyáltalában meg nem felelnek". S végül, a házipénztári számadások, anyakönyvek, közmunkaügyek, s más efajta „eredeti okiratok" tárolására, melyeknek „megőrzése évtizedeken keresztül felelősséggel jár,... a külön záras szekrények hiányzanak". E hibák kiküszöbölésére a jelentés a helyiségek szakértői vizsgálat utáni kibővítését kérte. 24 Miután az ügyben nem történt semmiféle — irattal dokumentál30 Alispáni iratok 3491/1874. 21 Alispáni iratok 2037; 2791; 4426/1877. és 4282/1878. 22 Alispáni iratok. 3799/1880. 18 684/1880. B. M. körrendelet. 23 Levéltári iratok. IV. B. 424. 3. doboz 1880. — Alispáni iratok. 3799/1880; 35 856/1880. B. M. eirat. 24 Alispáni iratok. XIII. 1886/276; 49/1886. 1. sz.
