Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.
382 Németh Kálmánné ható — intézkedés, 1 évi reménytelen várakozás után a főlevéltárnok a főispánhoz terjesztette fel panaszát; a főispán személyes meggyőződésen alapuló utasítása tudta csak elindítani az ügyet. A lebonyolítással megbízott alispán a város polgármesterével kezdett hosszantartó „tárgyalásokba", mivel a vármegyei székhely Nyíregyházára történt áttelepítésekor kötött megállapodás szerint „Nyíregyháza városa a megyét ideiglenesen megfelelő hiatalos helyiségekkel ellátni köteles" volt. Az 1887. február 14-én kelt felhívást — válasz híján — újabb felhívás követte 1887. augusztus 15-i dátummal, mely a jelentéstétel határidejét szeptember 20-ban szabta meg. (Tehát egy fél év telt el anélkül, hogy az ügyben bármi is történt volna!) A határidő természetesen „kicsúszott", a kért jelentés (nov. 14.) tudatta, hogy a kibővítést az útban lévő törvényszéki fáskamrák akadályozzák. A világítás problémáját megoldhatónak találta az ajtók beüvegezése által. Mivel ez nem oldotta volna meg a túlzsúfoltság kérdését (mely fontosabb, mint a világítás), az alispán utasította a polgármestert, hogy a kibővítés akadályoztatása esetén „saját hatáskörében úgy intézkedjék, hogy a kir. törvényszék által elfoglalt helyiségekből legalább két tágas szoba levéltári használatra a vármegye részére legkésőbb az 1888-ik év április hó első napjára rendelkezésre bocsátassék"; Az 1888. január 30-án kelt polgármesteri válaszból kiderült, hogy a törvényszéki elnök szerint „a törvényszék helyiségeinek szobáiból ^gy sem nélkülözhető". Ezután az alispán arra utasította a polgármestert, hogy egy általa készített, és a városi képviselőtestület elé terjesztett tervjavaslattal és a testület támogatását megnyerve próbálja meg a helyiségek kibővítését keresztülvinni. 1888. április 16-án kelt főlevéltárnoki kérelem tanúsága szerint azonban ez sem járt sikerrel, mivel a főlevéltárnok — az előbbi kudarcok után — legalább a dolgozószobákra még egy ablak tételét kéri az alispántól, aki ki is adja az erre való utasítást a polgármesternek. Tehát a viszonylag kellő aktivitással indult helyiségbővítési ügy 2 évi huzavona után valóságos koldulássá fajult; minderi egyéb helyett a főlevéltárnok kénytelen volt néhány ablak készítésének elérésére szorítkozni. 25 Az 1892-ben elkészült új vármegyeháza sem oldotta meg a helyszűke miatt keletkezett nehézségeket, ugyanis a fentebb már említett 1897. évi levéltárrendezést is éppen egy helybővítési munka előzte meg. Ennek során a folyó ügyek elvégzésére szolgáló (tulajdonképpen irattári) két szobát és az előtte lévő folyosót faláttöréssel egyesítették, s így kaptak egy olyan tágas helyiséget, melyben a folyamatos ügyek iratain kívül rendben fel tudták rakni az 1883-tól keletkezetteket, s — becslések szerint — az 1897 után bejövő aktáknak is még legalább 2 évig lesz helyük. Ezzel a levéltár elhelyezése valószínűleg megoldódott, mert helyszűke miatti panaszokkal a továbbiakban nem találkozunk. Ezek a helyiségek a megyeháza baloldali, földszinti, utcai szárnyában voltak, amelyekben a levéltár az 1973. évi átköltözésig meg is maradt. Az irattár ugyanott, a földszinti udvari keresztszárny néhány szobájában kapott" helyet az alispáni és árvaszéki tömeges iratok részére. Ezeket a helyiségeket azonban 1946-ban fel kellett adni. Itt meg kívánjuk jegyezni, hogy 1900 után feltűnően kevés az alispáni mutatókban és levéltári iratokban a levéltárral foglalkozó bejegyzés. Az előbbiekben 8—10 év is eltelik érdembeli bejegyzés nélkül — kivéve a főlevéltárnok útiszámláit, fizetési és képesítési ügyeit, melyekről a későbbiek során még szó lesz. Az utóbbiakban pedig 1900—1938 között csupán néhány nemességigazolás, névkiigazítás, üzemterv stb. 25 Uo. 34/1887. 1. sz* 58/1887. főisp.; 1806/1887. a. sz.; 7332/1887. polg. m. sz.; 12 960/1887. a. sz.; 561/1888. p. m. sz.; 1259/1888. a. sz.; 79/1888. 1. sz.; 4775/1888. a. sz.
