Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

Szabolcs varmegye levéltára (1850—1949) 377 Az „Elnökség irományai" alatt két iratcsoportot érthetünk: a) Az 1850—60 közötti megyefőnöki iratok egyik — s egyben a gazdagabb — fondját képezték az elnöki iratok. b) 1862—66 közötti időszakban az alispán vezetése alatt működő, a megye ügyeit intéző, megyei tisztviselőkből álló, ún. praesidium iratai. Nem tudhatjuk, hogy a kettő közül melyik csoportról van szó a jelentésbén, annyi azonban kiderül, hogy ezek az „Elnökség irományai" 1868-ban épségben meg, voltak. Mivel pedig a Bach-korszaki iratokat a további selejtezések során még említik, feltételezhetjük, hogy ebben az időben még „érintetlenek" voltak. (Legalábbis ami az elnöki fondot illeti.) Ez a rendezési-selejtezési munka egyébként szolgáltat némi adatot az 1850—60 közötti időszak néhány iratállagának sorsáról is; a volt megyefőnöki iratcsoport közigazgatási fondjának anyagából, valamint a nyírbogdányi járásbíróság kisebb bűnügyi irataiból. Ezeket nagyrészt hasznavehetetlennek minősítették és kiselejtezték.

7 A selejtezés végeredményét nem tudjuk, mivel — a már említett jelentés tanúsága szerint — a munkát a hidegre való tekintettel elhalasztották, s az ügyre vonatkozóan sem a mutatókban, sem a jegyzőkönyvekbén további utalás nem található. Valószínű, hogy a kiselejtezett iratok megsemmisítése — éppen az állandó helyhiány miatt — megtörtént. A következő nagyarányú selejtezést a megyeszékhelynek 1872-ben Nyíregyházára történt áttelepítése után 1880—82-ben végezték. A „szükségtelen és sem történeti, sem magán vagy közérdekből megtartásra nem érdemes iratoknak" kiválogatását és megsemmisítését az 157/1880 sz. közgyűlési határozat rendelte el, és a munka felügyeletével az alispánt bízta meg. A belügyminiszter kívánságára a levéltár vezetője elkészítette a kiselejtezendő és átvizsgálandó iratosztályok jegyzékét: „I. 1848 előtti megyei törvényszéki, alispáni, szolgabírói, számvevői, továbbá, II. 1849. aug. 15-től 1861. évig az abszolút korszakból cs. kir. megyefőnöki, cs. kir. megyetörvényszéki, cs. kir. társtörvényszéki, városi kiküldött bírósági, cs. kir. szolgabírói stb. iratokat, melyek elévültek, semmi jelentőséggel nem bírnak, III. Az így kiselejtezendő iratok... körülbelől 25—30 köbméter űrt foglalnak el." A tervet a közgyűlés elfogadta. Határozatában (192/1880.) a főlevéltárnok feladatául a selejtezés elvégzését, jegyzék készítését és a „kiselejtezett iratok ideiglenes elhelyezését" tűzte ki. Az 1881. május 16-án kezdődő munkálatok egy jelentés tanúsága szerint 1882. február 23-án még folytak, a befejezést bejelentő előterjesztésnek azonban csak a fogalmazványa található az iratok között, amely címzés, dátum és aláírás nélküli.

8 1884-ben-a helyiségek szűk volta és az így el nem helyezhető újabb iratcsoportok szükségessé tették, hogy egyes „régibb, bevégzett iratcsoportokból egy nagy rész a nagykállói régi levéltárba szállítassék el". Ezek között találunk 1850—60 közötti cs. kir. főnöki iratokat, 1850—1872-ig bevégzett bűnügyeket, 1878-ig terjedő egyes szolgabírói közigazgatási iratokat. Ezek valószínűleg az 1880-—82 közötti selejtezésből megtartott iratok. A közgyűlési határozat megadta az engedélyt az átszállításra^ melyet még az évben végre is hajtottak.

9 Az 1880—82-ben végrehajtott selejtezés „termékét" az akkori közgyűlési határozat alapján ideiglenesen a levéltárnoknak kellett elhelyeznie, aki 1892-ben — szin7 Uo. 4. sz. jelentés. 8 Levéltári iratok. IV. B. 424. 3. doboz „selejtezés tárgyában". 9 Alispáni iratok. I. 1884/152.