Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.
378 Németh Kálmánné tén helyhiány miatt — ezen iratok megsemmisítésére kért engedélyt. A kérelmet a következő indoklással utasította el a közgyűlés: „Miután a kiselejtezett ügydarabok között több oly fontos adatot tartalmazó okmány is maradhatott, mely esetleg a vármegye történetének megírásánál felhasználható lesz, s miután az egyedül helyszűke miatt kiselejtezett iratok elhelyezésére az épülőben lévő új vármegyei székházban még bizonyosan évekig elegendő hely leend, ugyanazért a kiselejtezett iratok megsemmisítésére ezúttal intézkedés nem tétetik". 10 Az abszolutizmuskori iratanyag ebben az időben tehát két helyen található: egyrészt a kiselejtezettek a vármegyei levéltárban, másrészt a selejtezésből megmaradottak a nagy kallói régi levéltárban. Az előbbiekkel kapcsolatban még 1893-ban történt intézkedés; az 1893. június 3-án datált jelentés szerint az anyagot — alispáni utasításra — átszállították az 1892-ben átadott új vármegyei székházba (meg kell jegyeznünk: annak ellenére, hogy a főlevéltárnok az iratok számára kijelölt pincehelyiséget a felszivárgó víz miatt alkalmatlannak találta iratok tárolására, s több ízben kérte a már selejtnek minősített iratok megsemmisítésének engedélyezését). 11 A másik részt 1895-ben a helyszínen történt rendezés után átszállították Nyíregyházára, s ott a vármegye székházában, — még abban az évben — az e célra beállványozott pincehelyiségbe rakták. 12 így tehát 1895 végére az 1880—82-ben kiselejtezett és megtartott Bach-korszaki iratok valószínűleg egy helyre kerültek. Az 1897. évi nagy levéltárrendezés helybővítési és átalakítási javaslattal indult. A levéltár leírását és az átalakítási javaslatot az alispán nyújtotta be a törvényhatósági bizottsághoz 1897. március 7-én. (A dátum azért fontos, mert érdemes megfigyelni, hogy az előzőkben tapasztalt örökös huzavonáktól lelassult munkákkal ellentétben ez esetben egy arányaiban nagyobb munkálat mennyivel gyorsabban, gördülékenyebben halad előre.) A feldolgozó szobán (folyamatos ügyek feldolgozása) és az ún. „nagy levéltáron" (1848 előtti anyag, valamint 1872-től keletkezett, befejezett közigazgatási árvaügyek) kívül szó van egy harmadik, elég világos és száraz „pincelevéltárról", melyben a Nagykálióból átszállított 1850—1872 közötti iratok, s „több szolgabírói hivatal régi iratai" vannak. (Problémát vet fel, hogy a jelentés nem beszél az előző nyíregyházi székházból 1893-ban átszállított, kiselejtezett Bach-korszaki iratokról, amelyre később visszatérünk). A tervezett helyiségbővítéssel az alispán elértnek vélné „hogy a történeti becsű okiratokat, könyveket tartalmazó és a szó szoros értelmében vett 'levéltár' a folyó hivatalos ügyeket magában foglaló irattártól terjesen elkülönítve lenne". A közgyűlés jóváhagyását követően megkezdték a kisebb átalakítási munkálatokat, melyek végső határidejét 1897. július l-ben határozták meg. 13 Az átalakítást követő rendezésre (valószínűleg belügyminiszteri közreműködéssel hirdetett pályázat útján) dr. Karlovszky Endre, az országos allevéltárnok vállalkozott. A Karlovszky által megfogalmazott szerződés (1897. június 14.) 6 pontban szabályozza a két fél kötelezettségeit. Eszerint a rendező kötelessége: 4- „Szabolcs vármegye régi levéltárát a meglevő mutatókönyvek szerint a tudomány mai színvonalának megfelelőleg megrendezi." (Osztályozás, elhelyezés, reponálás, hiányjegyzék, valamint a Mohács előtti iratokról külön jegyzék készítése.) 10 Alispáni iratok XIII. 1892/66. . » Alispáni iratok II. 1892/215; (vegyes ügyek) 11 197 a sz. 12 Levéltári iratok. IV. B. 424. 3. doboz. 1895. 130/1895. 1. sz.; 6073/1895. a. sz.; 141/1895. 1. sz. 13 Uo. 3420/1897. K sz.; 6/1897. B gy. határozat; 9055/1897. K sz.
