Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Németh Kálmánné: Szabolcs vármegye levéltára, 1850–1949 / 375–389. o.

376 Németh Kálmánné 1867-ben újból visszaállt a 48-as törvények alapján létrejött képviseleti rendszer. Az igazgatási szervezetben a közigazgatás és igazságszolgáltatás egyesítve maradt. E közigazgatás iratkezelése egyszerűsített és módosított, de lényegében változatlan maradt. A lényegbevágó változást a. közigazgatásban 1872-ben a királyi törvényszékek felállítása jelentette; ennek következtében a közigazgatás és igazságszolgáltatás külön vált. Ettől kezdve a megye levéltára lényegében a megyei igazgatás által létrejött iratokat foglalta magába. A megyei levéltárak központi felügyelete pedig a belügyminiszter hatáskörébe tartozott. Az abszolutisztikus közigazgatási rendszernek 1867-ben történt végleges felszámolása tehát nagyjelentőségű lett volna az országos levéltárügy rendezése, jobbá tétele szempontjából. Az alkotmányos korszak központi igazgatása azonban :

— az önkormányzati autonómia széles értelmezése alapján — a levéltárüggyel még annyira sem foglalkozott, mint a feudális korszak központi kormányszervei tették. Az iratkezelést az ügyvitel praktikus célja határozta meg; a keletkezett iratok történeti forrásértékének felismerése mégcsak derengőben volt. Mindebből sok hiba származott, mely magyarázata — az elfogultságon túl — annak, hogy pl. az abszolutizmus korának iratait vajmi kevés figyelemre méltatták; azok sorsa sok helyen a teljes megsemmisülés vagy megcsonkulás lett. Ez utóbbi következett be Szabolcs megyében is. 1. Az alkotmányos korszak a levéltári anyag kezelésével kapcsolatos szemléletben tehát ugyanazt a hibát követte el, mint a Bach-korszak: az abszolutizmuskori iratokat kíméletlen selejtezésnek vetette alá pusztán azért, mert e korszakot tekintette a magyar történelem sötét pontjának. E felfogás „eredményeképpen" megyénk levéltárában a Bach-korszaki iratokból mindössze 4—6 fm. maradt.

3 Vajon mi lett e tetemes anyagnak a sorsa? Hogyan és mikor tűnhetett el az 1867— 1949 közötti időszakban? E kérdésekre a választ a levéltár rendezési és selejtezési iratainak áttekintésével próbáljuk megadni, s miután a Bach-korszaki iratanyag minden nagyobb selejtezésnél szóba került, így egyben a szabolcsi vármegyei levéltár selejtezéseit, rendezéseit is átnéztük. Az első nagy rendezés ebben a korszakban 1867—68-ban zajlott. A megye székhelye ekkor még Nagykálló volt. A szóban forgó munkálatokat a megyeház börtönhelyiségeiben, 9 magánzárkában lévő anyag átvizsgálása, rendezése, selejtezése, majd a helyiségek kiürítése jelentette. A munka felülvizsgálatára, felügyeletére, a Bizottmányi Közgyűlés bizottmányi tagokból, a fő- és segédlevéltárnokból (abban az időben Kis Gábor, ül. Szathmáry Ferenc) álló küldöttséget rendelt ki.

4 E küldöttség jelölte ki a rendezéssel megbízottakat, s határozta meg a munka kezdetét 1868. január l-ben.

5 A munka természetesen rendkívül lassan haladt — amire indok is volt bőven: az anyagok teljes rendezetlensége, össze-vissza dobáltsága, stb. —, s így egy 1868. november 23-án „A küldöttség" aláírással kelt jelentésből megtudjuk, hogy még csak két helyiség anyagát rendezték, a többi átnézését pedig a hideg idő beálltára való tekintettel elhalasztották. A két rendező véleménye szerint az eddig végzett munka alapján az itt talált iratokat „még csak pro memoria is megtartani nem szükséges annyival is inkább, mint már nekünk tudomásunkra jött, hogy ezek a múlt idők Elnöksége irományai közt többnyire fellelhetők."

6 3 V

A megmaradt iratok is csak töredékek, köztük néhány ügyvéd iratai. * Bizottmányi közgyűlési jegyzőkönyvek. 330/1867; 939/1867. 6 Uo. 1278/1867. 6 Bizottmányi közgyűlési iratok, 1070/1868. 2. sz. jelentés.