Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Iványi Emma: A pozsonyi, a budai és a kassai bizottság a Rákóczi szabadságharc előtt, 1697–1704 / 211–240. o.
222 Iványi Emma A jelentést a nádor és a commissio tagjai, valamint a név szerint csak kis részben ismert meghívottak együttesen terjesztették fel. 50 Első helyen a katonai fegyelem megszilárdításának kérdésével kellett volna foglalkozniuk, ez elől azonban kitértek, rámutatva arra, hogy nincs joguk erre vonatkozó szabályzatot (regulamentum) készíteni. Ez a királyra tartozik. Kérték, vigye keresztül az illetékes szerveknél, hogy a katonai fegyelemre vonatkozó rendeleteket valóban meg is tartsák. Ténylegesen foglalkoztak azonban az adó arányos felosztásának kérdésével. Előadták, hogy egybevetették az 1553., 1647. és 1696. évi országos összeírásokat, s ezek alapján próbáltak arányos felosztást készíteni megye és megye, uradalom és uradalom, helységek és helységek között. S mindjárt el is hárították ezt a feladatot: mégsem készülhetett el az új felosztás, mivel ehhez legalább egy évi munkára lenne szükség, a katonaság ellátásáról pedig mielőbb gondoskodni kell. Ezért megmaradtak a 7215 és 1/2 portás 51 1647. évi összeírás mellett. Csak az időhiányra hivatkoztak, a fennálló elvi ellentétekre és egyéb akadályokra nem. Az 1647. évi összeírás alapul vétele Az 1647. és 1696. évi összeírás egybevetése alapján megállapították, hogy 1696-ra az 1647-es porták száma megfogyatkozott, egyharmadára csökkent. Azután megindokolták, miért tartják mégis, mindezek ellenére, megfelelő adóalapnak az 1647. évi összeírást. Országgyűlésen készült, I. Lipót apjának, III. Ferdinándnak uralkodása alatt, s azóta mindkét uralkodó, ugyancsak országgyűléseken, többször megerősítette. Maga I. Lipót pedig ugyancsak erre az összeírásra alapozta 1671. évi adóreformját (legfeljebb 40 forintos portaadó, s az accisa bevezetése; a fizetésben a földesurak is részt vettek). Akkor miniszterei, Schwarzenberg, Montecucoli, Nostiz, Hocher és Zinzendorf egyetértettek vele az összeírás használhatóságát illetően. 52 Hibáit azzal lehet kiküszöbölni, ha most az akkori portáknak csak egyharmadát számítják. * Az ellentmondás — az 1647-es alapnak bírálata, elvetése, majd visszaállítása — szembetűnő, de valamennyi okának felderítésére jelenleg nincs lehetőségünk. A pozsonyi commissio, ezt megállapíthatjuk, fogyatékos összeírási anyag birtokában, belső, olykor nyíltan is megmutatott vonakodással, országos aggodalom közepette látott munkához. Az arányos adófelosztás állandóan visszatérő kívánalma, mint láttuk, ezúttal is a nemesi adómentességet vette célba. 53 Az 1647-es összeírásnak országgyűlésen való készülését és megerősítését nem véletlenül hangoztatták. Újabb összeírást, alapvető változások küszöbén, rövid idő alatt nem akartak készíteni, bizottsági keretben semmiképpen sem. 1697 nyarán tehát, hosszú előkészületek után, az 1696. évi nádori konkurzuson készült összeírást is ideértve, a rendek újból állást foglaltak az általuk és az udvar 50 Pál nádor iratai (N 8), Lad. 47. Proth. 3. 170—177.1. 51 A június 7-i nádori felterjesztés szerint: 7109, azonban ez téves. A magyar kamarai levéltár „Conscriptiones portaram" (E 158) fondjában, a 61. kötet legelején, a bekötött lapok előtt találunk egy 1686. szeptember 9-i keltű, a szepesi kamara segédlevéltárosa által készített másolatot az 1647/48. évi portaösszeírás összesítő adatairól. Eszerint akkor 32 megyét s ezekben 7215 portát írtak Össze. 52 Benczédi László fentebb idézett munkájában kimutatja, hogy az említett miniszterek adópolitikájával, az adónak a korábbi helyzethez képest jelentős felemelésével szemben a rendek heves ellenállást fejtettek ki, mégpedig Esterházy Pál és kortársai is. — Az idézett számszerű adatok az 1672. május 25-i adópátensben találhatók. 63 L. erről R. Várkonyi Ágnes: H. absz. 686, 706—708. 1.
