Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.
Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága (1919—1929)1 181 tatja. Úgy vélték, hogy a kormányzat nem bízik a vidékben, s a lakosságban csak másodrendű állampolgárokat lát. Történelmi figyelmeztetést nem is mulasztanak el felvenni:.:. „voltak idők, amikor az elnémított parlament helyett a törvényhatóságok sáncai közül vívta ki a nemzet a maga igazságát." 88 A törvényhatósági választások egyik politikai előzménye — az 1926. évi országgyűlési választások mellett — felsőházi küldöttek megválasztása. Ezt Székesfehérvárott 1927. január 10-i közgyűlésen ejtették meg. A város 1 rendes és 1 póttagot küldött a felsőházba. A választás során a virilista Kari István 61, az általános választás során bekerült Mátrai Rudolf 62 szavazatot kapott. Mátrai ekkor a főgimnázium igazgatója, 1928-tól a tankerület főigazgatója volt. Mátrai a felsőházban a közoktatásügy szakértője lett. Egy közgyűlésen Fehérvár kultúrcentrummá való kialakításáról beszélt, amelyből azonban vajmi kevés valósult meg. A felsőházi póttagválasztás során Kaltenecker Viktor ügyvéd 73,Paulovits Béla földbirtokos pedig — az ellenzék támogatása ellenére is — csak 44 szavazatot kapott. 89 A közigazgatás törvény végrehajtása, (1929. évi XXX. te.) — mint az várható is volt—nem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Csalódott a városházi ellenzék is, de a hatalmon belüliek is elégedetlenek. Hiábavalónak bizonyult opponálásuk a kormányzati szerveknél, a nemzetgyűlésben, majd később a felsőházban. Mint ahogy az a korábbiakban is történt, a tisztikar, a bizottság most is a törvény szelleméhez idomult, „megértette az idők szavát", s ellenállás nélkül végrehajtotta a közigazgatási reformot. Igaz, az ellenzék lehetőséget látott a helyi választásban a hatalom megszerzésére, s ez a kormánypártnak nem kevés gondot okozott. Igen körültekintően kellett a városi politikai erőket mérlegelni, szövetségeseket keresni és minden áron a kormánypárti győzelmet biztosítani, és így a bizottság társadalmi összetételét lehetőleg az 1929. év előttivel egyezően összeállítani. 90 A polgári ellenzék és a szociáldemokrata érzelmű munkások mozgalmai 1929 nyarán erősödtek, és ezek bátorították a bizottság ellenzéki vezéreit, hogy — mintegy utolsó lehetőségként — csatasorba álljanak a városi hatalom megszerzéséért. Holly Géza városi pártja ismét egységbe kovácsolódott; csatlakoztak hozzá a kisgazdák, vasutasok, kisfizetésű hivatalnokok. A szociáldemokraták, akárcsak 1926ban, az országgyűlési választások alkalmával megszervezték soraikat. Különösen a peremkerületek ipari és agrár lakossága készült a választás eredményeinek kihasználására. A szociáldemokraták önálló politikai erőként indultak: Mikó István, Fekete István párt- és szakszervezeti vezérek számítottak a kispolgárság egy részének támogatására. Pártjuk neve: „Munkások és Polgárok Pártja." így a választási mozgalmak idején összekovácsolódott egy kispolgárokból és ipari munkásokból, agrárszegényekből álló nem nagy létszámú, de igen szervezett és határozottan célratörő politikai csoport. Amikor ezt a Városi Párt érzékelte, késő volt. Tudta, hogy törekvését a szociáldemokraták eleve elgáncsolják. A „Városi Párt" ezután ajánlatot tett a szociáldemokratáknak, hogy közös jelölteket indítsanak. Ebbe azonban a szociáldemokraták nem mentek bele. Nem köthettek szövetséget azzal a kispolgári, zavaros ideológiája csoporttal, amelynek csakis az volt a célja, hogy a városházi hatalmat megszerezze, és azután ugyanazt a népellenes politikát folytassa, melyet a jelen városi vezetés is 88 Uo. 1928—249. sz. 89 Uo. 1927. jan. 19-i közgyűlés. 90 Főispáni bizalmas iratok, 1929—23. sz.
