Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.
182 Farkas Gábor gyakorol. (Nem kívánták a polgármesteri székben Ketskés Eleket, Holly Gézát vagy Paulovits Bélát látni. Munkásellenes megnyilatkozásaikról bőven szolgáltattak példát az 1919-et követő hónapokban.) A kormánypárt a „Polgárok Pártja" elnevezésű politikai csoportosulást hívta életre. Ez azonban csak nevében volt párt. Lényegében a konzervatív politikai szemléletű városi hatóság csoportjai tartoztak ide. A város hatalmánál, befolyásánál fogva nyomást gyakorolt — a közigazgatási szervezeten keresztül — az állami, városi alkalmazottakra, akik erősen függtek az állami vagy törvényhatósági főtisztviselőktől. Láttuk már, hogy a városi földek kisgazda bérlőit a hatóság kézben tartotta, s ezen az úton politikai hatást-tudott az elég nagyszámú földművelő népre gyakorolni. Gyakorlatilag azonban ezt nem sikerült megszervezni. Létrehozását a Városi Párt vezérei akadályozták meg. Még a virilisták egy része is — a keresztény tőkések — az ellenzékhez csatlakoztak. Ebben a — kormánypárt számára igen ingatag — szituációban a főispán a tőkések másik csoportjával kötött szövetséget. A zsidó származású tőkések — ha erre őket korábban felkérték — bebizonyították kormánypártiságukat. 1922-ben is, amikor Károlyi József mandátumát kellett megmenteni, akkor is ez a szövetség segített. Most is hasonló akció bontakozott ki. A virilisták 40%-a volt zsidó származású. Megígérték nekik, hogy támogatásuk esetén 10%-kai nagyobb arányú képviseletet kapnak a bizottságban, mint ami megilletné őket. Másik hatalmas politikai szövetségesük, a katolikus egyház lett. A megyéspüspök ezt a támogatást a katolikus képviselet döntő arányú biztosítása ellenében ígérte meg. A választási előkészületeket ezután egyházközségi keretekben végezték; s mire a a választás napja elérkezett a kormánypárt (nem hivatalosan) az egyházközségi párt nevet vette fel. A kormánypárt tehát jól érzékelte a két ellenzéki csoport aktivitását, így már a virilista, de különösen az általános választások lefolyásától tartott. A virilisták választása október 18-án, az általános választások november 3-án zajlottak le. November 2-án Széchenyi Viktor a városi hivatalvezetőknek levelet írt, melyben kérte őket, hogy ők és alkalmazottaik, a családtagok a Polgári Pártra adják szavazataikat. „Bizalmas értesüléseim vannak ugyanis, hogy az ún. Városi Párt a szocialistákkal bizonyos megegyezésre jutott, ami által oly tekintélyes erőt tudnának kifejteni, amely a megbízható és nemzeti alapon álló jelöltjeink megválasztását bizonytalanná teheti." 91 Ezzel a főispán megfélemlítette a hivatalvezetőket, akik ezután fokozatosan próbáltak hatni környezetükre, hogy azok az „egyházközségi pártra" adják voksukat. Az ellenzéki pártok szervező tevékenységének ellensúlyozására csakis ez volt az egyetlen módszer. Amíg Fejér megyében a választáson a polgárság 34%-a jelent meg, addig Székesfehérvárott 80% adta le szavazatát. Legtöbben az ellenzéki választókerületekben jelentek meg: például a Vízivárosban 86, a Felsővárosban 83, a Palotavárosban 81% szavazott le. (A város 11 ezer körüli választójából 9 ezer ember jelent meg az urnák előtt.) A szociáldemokraták a szavazatok 12%-át, a Városi Párt 11 %-át kapta meg. 92 A választás tehát mindkét esetben a kormánypárt győzelmét hozta. A főispán hamar le is vonta a konzekvenciát: „Ha tekintetbe vesszük, hogy a városban egy jól megszervezett szociáldemokrata párt van, és ha nézzük a nyomasztó gazdasági hely r 91 Ua. 92 Ua.
