Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)

Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Farkas Gábor: Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága, 1919–1929 / 163–186. o.

Székesfehérvár város törvényhatósági bizottsága (1919—1929) 171 Kerekes Lajos helyettes polgármestert év elején még csak három hónapra szabadságra küldik, márciusban már nyugdíjazták.

37 A városnak ekkor igen fontos szociálpolitikai intézménye az Erzsébet Népkonyha, amelynek kielégítő működésére a városi hatóság súlyt helyezett ezekben az években. A munkanélkülieket, a szegény családokat, a menekülteket a székesfehérvári Jótékony Nőegylet tartotta el, amely ezt a népkonyhát üzemeltette. Az étkezők már 1920 februárjában annyira felszaporodtak, hogy a városnak 2400 koronával kellett az évi hozzájárulást felemelni.

38 A szociális helyzet ekkor nem javult. A közgyűlésen elhangzott nyilatkozatok a nyomor, s a munkanélküliség felszámolását sürgették. Ugyanakkor 1919 őszétől egymás után semmisítik meg a proletárdiktatúra alatt hozott népjóléti és egyéb szociális intézkedéséket. A bizottság például megsemmisítette a városi néptanácsnak áz 1919 februárjában hozott azon határozatát, melyben jóváhagyta az őrhalmi szőlők eladását

39 korábbi bérlőiknek.

40 Az adásvétel helyébe most a bérleti viszonyt állították vissza.

41 Ugyancsak semmisnek nyilvánították a néptanács és a Phőbus villanytelep között létrejött azon egyezséget, mely szerint a város a villanytelepet megveszi.

42 A közgyűlés visszautaltatta a köztulajdonba vett házak után beszedett béreket is.

43 Letartóztatták a villanytelep igazgatóját és másik két vezető beosztású tisztviselőjét, mert a Tanácsköztársaság idején a szocializált üzem érdekeit képviselték.

44 Felemelték a haszonbért a többi városi bérföldek után. Mindazokat a bérleti díjakat, melyeket 1917. december 31 előtt állapítottak meg, 100%-osan megemelték, s ezt az agrárszegénység és a kisgazdák tiltakozása ellenére törvényszéki ítélettel is alátámasztották. Ezeket az antiszociális lépéseket a bizottságban senki nem vétózta meg. Felvetődött, hogy a város kiadásainak fedezésére, ill. eddigi adósságainak visszafizetésére városi ingatlanokat és földeket adnak el, akkor már hallatták szavukat az ellenzék padsoraiból a város honatyái, de nem sok sikerrel. Amikor a Keresztény Földbérlők Szövetkezetében levő kisgazdák 1923. május 28-án a Dinnyés pusztai 2600 holdas földbirtok bérbevételét szorgalmazták

45 a tanács melléje állott e követelésnek, s szinte feleslegesnek tűnt a városházi ellenzék felzárkózása. Bérletek szerzése a gazdáknak több szempontból is előnyösnek mutatkozott. Mindenesetre egyelőre a földéhségen egyhített, ugyanakkor a föld tulajdonjoga a nagybirtokosé maradt, aki járadékot élvezett utána. A nagybirtok gazdasági felszerelésének egy része a háború alatt elhasználódott, így a bérbeadás a húszas évek elején szinte szükségletté is vált. A város maga is kényszerült uradalma egy részének bérbeadására. Még 1919 októberében több dűlő bérbe adása megtörtént (a Vadmezőt 297, a Váralját 142 és a Laposmezőt 69 kat. hold — összesen 508 hold területtel). A bérleti összeget azonban felemelték. Míg 1919 tavaszán csak 56 korona bér esett holdanként, most az a 340 koronát is elérte.

46 A későbbiekben a bér egyre emelkedett. 1922-ben a városi 37 Uo. 1920—13. sz. 38 Uo. 1920—30. sz. 39 FML. Székesfehérvár város Levéltára. A Hatos Direktórium iratai. Néptanácsi jegyzőkönyvek, 1919—144. sz. 40 Városi közgyűlési jegyzőkönyvek 1919—12. sz. 41 Ua. 42 Uo. 1919—36. sz. 43 Uo. 1919—159. sz. 44 Uo. 1921. aug. 28-i közgyűlési jegyzőkönyv. 45 Uo. 1923—187. sz. 46 Uo. 1919—148. sz. /