Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.
146 Degré Alajos szerepelt az előző országgyűlésen. 15 Végül 1847-ben nyilván azért nem óhajtott egyik alispán sem követséget vállalni, mert mindkét követ úgy vélte, ő csak helyettesíti — felgyógyulásáig — a betegségére hivatkozó Deák Ferencet, 16 ezt a helyettesi minőséget pedig nem tartották az alispáni méltósághoz illőnek. A másik követ minden alkalommal nagybirtokos nemes volt. Majd minden esetben táblabíró, nem egyszer főszolgabíró. 1790-ben Somssich Lázárt (aki akkor még nem volt gróf) 17 ,1792-ben zalabéri Horváth Józsefet, 1796-ban Forintos Gábort, 1802-ben Varga Lászlót, 1805-ben Skublics Ferencet, 1811-ben Inkey Ferencet és Varga Lászlót, 1825-ben Deák Antal akkori főszolgabírót, 1830-ban Kerkápoly István akkori főszolgabírót, 1832-ben zalabéri Horváth Jánost, a következőkben Deák Ferencet, végül 1847-ben Tolnay Károlyt és Csuzy Pált választották meg. 18 Valamennyi a megye legjelentősebb birtokos urai közül való. Azt azonban nem óhajtották, hogy a megyét mágnás képviselje. 1792-ben gróf Fekete János Írásban ajánlkozott követnek, de a közgyűlés ezt azzal hárította el, hogy a gróf mint főrend úgyis jelen lesz az országgyűlésen, nem lenne célszerű neki az alsó táblán is szerepelnie. 19 1805-ben pedig a követséget nem vállaló Mesterházy alispán javasolta az ifjú és dúsgazdag gróf Festetics Lászlót maga helyett követül. A megye adminisztrátora is őt támogatta mint tanult fiatalembert, aki szívesen vállalna közszolgálatot, és akit ő ezért táblabíróvá is kinevezett. Mellette szólt volna az is, hogy a Zalában nagy tekintélyű Festetics Györgynek volt fia, mégsem őt választottak, hanem Skublics Ferencet. A követválasztásba az 1796. évi durva törvénysértésen kívül az adminisztrátor is beavatkozott. 1825-ben a jegyzőkönyvet úgy szövegezték, hogy „az admisztrátor előadására megválasztották" a fentebb említett követeket. 1811-ben pedig kifejezetten az admisztrátor jelöltjei közül történt a választás. Igaz, ő 18 nevet sorolt fel, köztük a két alispánt, Kisfaludy Sándort, Oszterhuebert, Tuboly Lászlót, a megye legtekintélyesebb^ és nem is mindig jelentékeny vagyonú (Kisfaludy és Tuboly) urait, de a követválasztás szabadságát így is sértette. Többször is előfordult, hogy az adminisztrátor felmerülhető rendzavarások meggátlása címén a közgyűlés idejére a város szélére, vagy éppen a vármegyeház előtti térre lovas katonaságot vezényeltetett, mely hadirendben készenlétben állott. így történt az 1847. október 4-i közgyűlés alkalmával is, amikorra mind a követek választását, mind az utasítás megvitatását kitűzték. Ekkor azonban a rendek már erélyesek voltak, és megtagadták a tanácskozás megkezdését is, mindaddig, amíg a század parancsnoka a közgyűlési teremben meg nem jelent és be nem jelentette, hogy a katonaság elvonult és szállására távozott. 19 " Bár ezek szerint volt eset, nem is egy, mikor az alispánt mellőzték (1811-ben indoklás nélkül), és az adminisztrátor kívánságát sem mindig vették figyelembe, a jegyzőkönyvekben nincs nyoma annak, hogy a követválasztásnál élesebb küzdelem zajlott volna. Jellemző pl., hogy mikor Deák Ferencet először választották követté, 15 Kjkv. 1839. máj. 6. 1644. sz. Kö. i. 1847: 3614. sz. 18 Iratok 1. sz., Kjkv. 1848. márc. 15. 1343. sz. Kö. i. 1847: 3615. sz. 17 Kjkv. 1790. ápr. 7. 142. 1. Somssich már 1792-ben helytartótanácsi tanácsos lett, de grófi címet csak utódai kaptak a XIX. század közepén (Nagy Iván: Magyarország családai. Pest, 1863. X. köt. 303.1.) 18 Ld. fentebb 11. és 16. jegyzet, Kjkv. 1811. aug. 5. 976.1. » Kjkv. 1792. márc. 26. 182. 1. 19a Kjkv. 1847.3614. sz.
