Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974)
Levéltári Közlemények, 44–45. (1973–1974) - Degré Alajos: Zala megye reformkori követutasításai / 143–162. o.
Zala megye reformkori követutasításai 147 a lemondott bátyja helyébe, még a közgyűlés ünnepélyességét is mellőzték, a másodalispán elnökölt, és mindössze 104 jelenlevő (ebből 51 megyei tisztviselő, 26 táblabíró) nevét jegyezték fel. 20 Szavazásnak egyetlen alkalommal sincs nyoma, mindig közfelkiáltással válaszoltak. Nem is a követ személye volt fontos, hanem, hogy milyen utasításokat adtak neki, milyen politikai álláspontot kellett képviseljen. IV. Zala megye társadalma ebben a korban nagyon ellentmondásos. Simonffy kimutatta, hogy a XVIII. század közepéig népességileg nagyon jól fejlődő megyében a népesség emelkedése nagyon lelassult. 21 Ennek nyilvánvalóan az az oka, hogy a XVIII. század első évtizedeiben a földesurak az úgyszólván lakatlan birtokaikra településre valósággal csábították a jobbágyokat, főleg azzal, hogy minimális úrbéri szolgáltatásokat kívántak tőlük. Ennek következtében a faluk gyorsan megerősödtek ' mind lélekszámban, mind gazdaságilag. Mária Terézia urbáriumát kihasználva a földesurak e régi kedvezményeket felszámolták, és igyekeztek a jogszabály adta lehetőségeken belül maximális szolgáltatásokat követelni, különösen robotot, mert a majorsági gazdálkodás csak ekkor vált Zalában széles körűvé. 22 A felemelt szolgáltatások a megélhetést megnehezítették, ami a legtöbb faluból erőteljes elvándorlást idézett elő, főleg a városok felé. Hiába-volt tehát a föld nagyon termékeny, hiába erősödött a szőlőművelés, hiába volt az éghajlat és a talaj nagyon alkalmas az intenzív állattartásra, a parasztság helyzete nehéz volt, aminek következménye volt nagyon sokféle törekvés helyzetük megváltoztatására. Ez ugyan kevés helyen és elszigetelten ért meg a nyílt kirobbanásra, de állandó feszültséget teremtett, aminek a jobbágytartó földesurak nagyon is tudatában voltak. 23 Ezt a feszültséget jól jellemzi Nova néprajztudós plébánosának, a jobbágyszármazású Plánder Ferencnek állásfoglalása, aki ugyan a jobbágyok helyzetének javításáért rajongott, de csak az uralkodóban reménykedett. Soha nem bízott a nemességben. 24 De szélsőségesen tagozódott a nemesség is. Néhány roppant dominium terpeszkedett a megyében. A megye lakosságának kétharmada 23 nagy uradalom jobbágya volt (de több mint egyharmada három nagybirtokos mágnáscsaládé). Ezzel szemben igen nagy volt a jobbággyal nem rendelkező egy telkes, vagy teljesen vagyontalan parasztnemesek száma. 1819-ben az összeírt, szavazásra jogosult 4486 nemesnek 87% -a ilyen parasztnemes volt. 1845-ben az egész megyei nemesség számát 27 000-re, tehát az összlakosságnak közel 10%-ára teszik. 25 Ez a parasztnemesség az országos és politikai problémák iránt meglehetőseri közömbös volt. 1819-ben az első, de erősen etetéssel-itatással összekötött tömeges választásra mindössze 27%-ukat sikerült bevinni. Úgy látszik művelődésük is sokszor elmaradt a jobbágyoké mögött, már csak 20 Kjkv. 1833. ápr. 15. 21 Simonffy 57—58. 1. 22 Csapody Csaba: Az Esterházyak alsólendvai uradalmának gazdálkodása a XVIII. század első felében. — Vö. Wellmann Imre előadása. Századok 1968. 1278—1279.1., Veszprém megyei Múzeumok Közleményei. 2. sz. 1964. 259—270. 1. 23 Vörös K. 24 Plánder 48—51. 1. a6 Vörös K:i. 1., Simonffy 57. 1., Degré: P. H. Á. 48.1. 10*
