Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

244 Szűcs Jenő A harmadik vidék Csanád és környéke lehetett. Egyetlen, de igen megbízható információ szerint Dózsának a Maros vidékre leérkező serege egyesült egy Csanád körül gyülekező csapattal, amely ott már korábban ostromolhatta a püspöki várat, mert Csáky Miklós csanádi püspök Temesvárra menekült előlük, Báthory Istvánhoz. Mindez megelőzte az apátfalvi eseményeket (május 26—27), május 20 körüvagy korábban történt.

95 Végül a negyedik vidék Bodrog és Bács megye, ahol ugyancsak ez idő tájt már mindenütt keresztesek ellenőrizték az utakat. Brandenburgi György káplánja, Mathias Künisch Siklósról már nem is tudott visszajutni Budára, mert az utak a Dunántúl alsó részén is el voltak zárva, ezért Lippára igyekezett vissza (az út a Duna—Tisza köze alsó felén vezetett át), ahol is tizenhatszor tartóztatták fel, míg végül kénytelen volt maga is keresztet varrni ruhájára, így érkezett meg május 28-án Lippára.

96 Ha most már közelebbről szemügyre vesszük ezt az egymástól — s Dózsa főhada vonulásának irányától is — elszigetelt négy vidéket, arra az érdekes körülményre figyelhetünk fel, hogy a legkorábbi forrongás gócai és pólusai valamennyi esetben egybeesnek az obszerváns ferences helytartóság egy-egy jelentős kolostorával. Szikszó szomszédságában ott van az (abauj)szántói, a másik póluson a (sáros)pataki rendház. A másik vidéken egyfelől a gyulai, másfelől a váradi kolostor, lejjebb a csanádi. Végül a Duna—Tisza köze alsó részén az obszerváns kolostorok láncolata húzódott a Duna mentén Kölyüdtől (elpusztult helység Bodrog megyében Bátmonostortól délre) Pétervárad környékéig (Perecske, Atya, Újlak, Futak, Kabol). Némi kerülővel íme visszajutottunk az obszerváns ferencesekhez extra civitates Budensem et Pesthiensem, a „vidéken", ahol április vége óta e szervezet féladata volt a keresztprédikáció. Hogy itt esetleg összefüggések lehetnek, pusztán e feltűnő egybeesés alapján, önmagában még csak puszta sejtés. Az egybeesés önmagában egyébcsak máj. 26-án jutott el Budára. Ily módon nyitva kell hagyni a lehetőséget, hogy éppúgy, ahogy a Wunder

zaichen egy másik időmegjelölése, |,am freytag vergangen" az előző hétre, május 19-re vonatkozik, a váradi csata esetében is az „elmúlt hétfő" esetleg május 15. — Lőrinc pap csatlakozására Szer érni, 61. 95 „Ma i crocesegnati del contado di Buda, trattisi velocemente addietro nella cittá di Cenedino, si congiunsero con gli altri di quel paese...", majd alább: „presero per forza Cenedino e la fortezza, fuori della quale il Vescovo con gran fatica függendő, si salvö in Temisvar, dove il conte Stefano Batori con buon numero di gente si trovava". Barbaro, 1054. Daniele Barbaro velencei történetíró ugyan 1547 és 1550 közt írta meg töredékes művét, a magyar parasztháborúra vonatkozóan elsőrangú forrásokat, Velence budai követének jelentéseit használta fel'(„non restero di scrivere con brevitá, siecome l'ho raccolto da molte lettere di Messer Antonio Suriano..." uo. 1053.), minden mesterkéltség nélkül, tömören adva vissza azok lényegét. Műve ezért több vonatkozásban egyike a legértékesebbeknek az elbeszélő források közt (jóllehet ezt sem Márki S., sem általában a magyar történeti kutatás nem vette tudomásul). 96 Emlékirata 1514. aug. 25., Hunyad: „...Do ich...wiederwmb wollendt ken Offen...wardt off allen säytenn dy stroß vorschlossen mit groß mechtigen summa der creucziger, das ich...mit list wnd lugenn zeu ruck ken Lippa czihenn must. Do ich mehr als sechczennen moll angriffen von yn...das creütz an mayn klaidt müssen an nehen, das ich biß ken Lippa czwischen zo vil volks nicht erschlagen wardt." Ezt megelőzően „den herren grosgrauen zu Zocloß" kereste fel, „den ich mit dem herren schaczmaister bey ainander fandt". Staatsarchiv, München, Brandenburgica, 1033. (Okit.) Lehetetlen más helyre gondolni, mint a Baranya megyei Siklósra (Soklós), mert Perényi Imre nádort és a ,,kincstartót", Beriszló Pétert csakis itt találhatta együtt. II. Ulászló első parancsa a felkelés ügyében (máj. 29. Tört. Tár 1904, 220.) Valkó megyéhez szólt, hogy a nádorhoz siessenek; Beriszló ezidő tájt a.Dunántúlon Szlavónia felé vonult seregével. — Künisch megérkezése: „Noch dem als ich ken Lippa kam, des selbenn tags, spisten sy dennen bischoff von Czanad" [máj. 28.]. Vö. Márki, 222. \