Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.
A Múzeumi Levéltár az Országos Levéltár keretében 1934—1945 59 kezett. így történt, hogy a családi és gyűjtemény jellegű iratanyag elhelyezésére a Bécsikapu felé eső alagsori raktárt jelölték ki, s e célból annak egy részét faállványokkal látták el, a Rákóczi-Aspremont család iratanyagát, valamint a Magyar Országos Diplomatikai Levéltárat a Múzeumi Törzsanyag és a Kisebb letétek c, gyűjtemény Mohács előtti részével együtt pedig a nyugati raktárszárny alagsorába szállították le. Ezenfelül az Árpád kori oklevelekről készült filmekről nagyításokat is készítettek. 132 Arról — helyhiány miatt — szó sem lehetett, hogy a III. emeleti raktárban tárolt iratanyagot teljes egészében az említett alagsori raktárakban helyezzék el, hiszen különböző okoknál fogva nemcsak a biztonságos elhelyezésre, hanem az iratanyag hozzáférhetőségének fenntartására is törekedni kellett. így tehát csak korlátolt terjedelmű iratanyagot lehetett az állványokra helyezni, a válogatás munkája pedig nem könnyű s abszolút igazságossággal meg sem oldható feladat volt. Nyilvánvaló volt, hogy a Dessewffy, Csáky, Máriássy, Zichy stb. családok iratanyaga nemcsak nagyterjedelmű, de gazdagabb forrásanyagot is tartalmaz, mint pl. a Kisebb letétek pár darabból álló tételei, noha ezek sem kizárólag egy-egy család, de a köztörténet szempontjából is tartalmazhattak értékes forrásanyagot. Közben lehetővé vált, hogy a Diplomatikai Levéltár raktárában, valamint a Kincstári osztály I. és II. emeleti raktártermeinek (amelyekből az iratanyagot szintén leszállították az alagsori raktárak egyikébe-másikába) megürült állványain helyezzék el a III. emeleti raktárban tárolt iratanyag további részét. Persze, hogy ez az egy-két emelettel lejjebb való szállítás mennyire relatív értékű volt a biztonságos megőrzés szempontjából, bizonyítja, hogy a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium 1899—1915 közötti iratanyagát ugyanakkor szállították le a padlástérből a III. emeleti raktárba: ha a padlástérben hagyták volna, csak minimális lett volna a károsodás, így pedig teljes egészében megsemmisült. Elkerülték azonban a pusztulást azok a családi levéltárak, amelyeket — főként 1944 őszén — ládákba csomagolva adtak át s a 16-os raktárban helyeztek el, s kicsomagolásukra, állványokra való helyezésükre már nem került sor, így a Dániel, Platthy stb. családok levéltárai. A válogatás eredményeképpen a Nemzeti Színháznak százévi iratanyagát magában foglaló levéltára, a Magyar Kereskedelmi Társaságnak az előbbiekben már említett iratanyaga visszamaradt a III; emeleti raktárban. Mint érdekes eljárást említjük meg, hogy az egyes alagsori raktárakba leszállított levéltárakhoz a családok által készített elenchusokat szintén a múzeumi raktárban hagyták, így a Csáky, Bethlen, Madách család fondjához készült lajstromköteteket, abból az elgondolásból kiindulva, hogy az iratanyag ne pusztuljon el segédleteivel együtt. De nem került le az „óvóhelyre" Kossuth Lajoshoz intézett számtalan tisztelő felirat, díszpolgári oklevél, aláírás gyűjtemény. Nem kerültek ki a raktárból a már említett országos levéltári ügyiratok, a bennük tárolt nem egyszer pótolhatatlan Mohácselőtti oklevelekkel. 133 Nem került le az alagsori raktártérbe a céhirat-gyűjtemény, minthogy a függőpecsétes oklevelek 132 OL 332/1943, 233/1945, 26/1948. asz. 133 Pl. a sárközi predialis nemesek által 1387-ben Bakold és Peturfölde határjárásról kiállított oklevél, vagy XXII. János pápa 1330. évi oklevele Nezsider határjárására vonatkozólag. (Kossányí Béla: Az Országos Levéltár 1939-ben. Levéltári Közlemények 1940—1941 (XVIII—XIX. évf.), 558. I.) — Szádeczky-Kardoss Lajostól 1934 márciusában (!) vásárolt iratanyagból 17 eredeti Mohács előtti okíévél és 24 db másolat, ezenfelül 56 olyan újkori irat, amelyek számos 1526 előtti oklevélszöveget tartalmaztak, (OL 233/1934, 180/1939. asz.) a Vittnyédy család 1326-tól kezdődő 33 középkori oklevele. (680/1942. OL.)
