Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.
A Múzeumi Levéltár az Országos Levéltár keretében 1934—1945 47 elveit helyesen állapították meg. Herzog főigazgató ugyan — aki maga is megpróbálkozott családi levéltár rendezésével •—, az egyik tervezetben túlságosan nagy fontosságot tulajdonított az irattípusoknak, így a nemességi iratoknak, az anyakönyvi kivonatoknak, az adományleveíeknek, a birtokjogi rendelkezéseknek, zálogleveleknek, prohibitioknak s tekintet nélkül tartalmukra, tárgyukra, önálló csoportokat kívánt belőlük kialakítani. A gyakorlatban természetesen ezek a tervezetek nem kerültek százszázalékos megvalósításra, azonban ettől függetlenül — szakítva a múzeumi s részben az országos levéltári gyakorlattal, a puszta évrendezéssel — a családi levéltárak egész sorát rendezték a tárgyi csoportosítás említett princípiumai alapján. Nem egy olyan fondot, amelyet még 1934 előtt „rendeztek" a Múzeumban, a harmincas évek második felében újra rendeztek, beleértve még olyan fondokat is, amelyek közvetlenül a két levéltár egyesítése után kerültek a rendező asztalra. 67 Közbevetőleg itt kell megjegyeznünk, hogy hiba volt, amikor a család által nem egyszer helytelenül csoportosított legújabbkori iratokat, amennyiben azok természetes fejlődés útján jöttek létre, lehetőleg továbbra is együtt tartották abból az elgondolásból kiindulva, hogy e csoportok megtartásában a család a levéltára iránti megbecsülést fogja látni. 68 Hasonlóképpen készült a Mohács előtti oklevelek, valamint az újkori iratok gyűjteményének felállítására vonatkozó tervezet. Mindkettő a családi levéltárakba, vagy az Országos Levéltár valamely meglevő fondjába nem tartozó egyes iratok elhelyezésére szolgált volna: vagyis az egyenkint, vagy kisebb csoportban vásárolt iratok elhelyezésének problémáját oldotta volna meg a két gyűjtemény. Az új Mohács előtti gyűjtemény magában foglalta volna a Törzsanyagnak a Diplomatikai Levéltárból odakerült és az említett családi levéltárakból származó oklevelek kiemelése után megmaradt részét, valamint folyamatosan az újabb vásárlások és ajándékozások révén átvett okleveleket. 69 Borsa Iván véleménye szerint 70 e gyűjtemény felállításának elmaradása azzal a következménnyel járt, hogy számos Mohács előtti oklevél 1945 januárjában megsemmisült s a kialakítás elmaradásának okát azzal magyarázza, hogy a gyűjteményt csak a Törzsanyagban levő családi fond ok kiemelése után akarták felállítani, márpedig a kiemelés munkája 1944 végéig nem fejeződött be. Véleményünk szerint a gyűjtemény felállításának elvi akadálya volt. Mint említettük, az Országos Levéltár őrizetébe került családi fondok Mohács előtti oklevelei, habár helyileg az 1526 utáni iratokkal együtt őrizték őket, a Magyar Országos Diplomatikai Levéltárban beszámoztattak s róluk a többi oklevélhez hasonlóan időrendi nyilvántartólap készült s a kibocsátók szerinti ún. Óvári-féle jegyzékben is szerepelnek. A Herzog-féle tervezet egy ilyen közös nyilvántartást nem írt elő, gyakorlatilag tehát ha valaki meghatározott korból származó okleveleket kívánt kutatni, pl. a királyi kancellária ügyvitelére, számos családi levéltár, valamint a Diplomatikai Levéltár és az újonnan felállításra kerülő Középkori gyűjtemény cédulaanyagát, ill. nyilvántartását kellett volna átnéznie. Ez tehát nagyon körülményes út lett volna S7 Pl. a Benedicty család levéltárának rendezéséről 1938-ban és 1940-ben is otvasunk (OL 446/1939, 1307/1940). 68 Bakács István: A családi levéltárak védelme. Levéltári Közlemények 1942—1945 (XX— XXIII. évf.) 50. 1. 69 OL 648/1935. 70 Borsa i. m. 308.1.
