Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.
44 Bakács István temény gyarapítását sem — bár ez utóbbiak tekintetében néhány kivételt tettek 51 — s nem akarták növelni a Magyar Országos Diplomatikai Levéltárat sem. Névlegesen ugyan a Törzsanyag Mohács előtti része és a Diplomatikai Levéltár közös kezelés alá került 52 , sőt az előző okleveleit a Diplomatikai Levéltár raktártermében helyezték el, azonban minden további lépéstől óvakodtak, hiszen Hóman Bálint kultuszminiszternek, a Magyar Nemzeti Múzeum elnökének az volt a felfogása, hogy a Diplomatikai Levéltárat a Múzeumi Törzsanyagba kell olvasztani, ez azonban gyakorlatilag retrográd lépés lett volna. 53 Talán a legjobban jellemzi az egy helyben való topogást az, hogy a Törzsanyag okleveleit továbbra is palliumokban tárolták, holott időrendjüket ellenőrizték és a pailiumokat évenkint újrakezdődő sorszámokkal látták el, — amikor pedig az újonnan beérkező családi fondok Mohács előtti okleveleit következetesen borítékba helyezték. Nem történt meg az Országos Levéltár által korábban megőrzésbe vett családi fondok Mohács előtti okleveleinek a Diplomatikai Levéltár raktártermében való elhelyezése sem, s természetszerűleg maguk a fondok iratanyaga is megmaradt korábbi helyén, a régi országos levéltár iratanyagát magában foglaló raktárteremben. A Múzeumi Levéltár nagy időrendi gyűjteménye, az ún. Törzsanyag, mint mondottuk, a legkülönbözőbb eredetű iratanyagot foglalta magában s nem kis számban az Országos Levéltár iratanyagából származókat, ill. oda tartozókat. A gondatlan selejtezések következményeképpen ui. számos olyan irat került — főként vásárlás révén — a Múzeumi Levéltárba, amely az Országos Levéltárban őrzött kormányhatósági szervek iratanyagába tartozott. Jelentős volt az az 1526 előtti okleveles anyag — 366 eredeti és 166 hiteles másolatban levő oklevél — amelyeket 1896-ban a Múzeum az Országos Levéltártól csereképpen kapott az ansbachi oklevelekért a Múzeum által a Müncheni Levéltárnak átadott német, főként bajor vonatkozású oklevelek és kéziratok fejében. 54 Elsősorban az Országos Levéltár anyagából származó iratoknak, okleveleknek a Törzsanyagból való kiemelését kezdték meg. A Mohács előtti oklevelek kiemelése és reponálása a Diplomatikai Levéltárban még 1936 elején is folyt. 55 Hasonlóképpen kiemelték a Törzsanyagból a magyar kamara regisztratúrájából, valamint a kancelláriai levéltárból, nemkülönben a pesti harmincadhivatal, az óbudai és a károlyvásári katonai raktár iratanyagából származó iratokat, 56 különválasztották a városi és kamarai iratok gyűjteményéből az utasításokat, a királyi leiratokat és számadásokat, de ezek közül 1941-ig csupán az utasításokat 51 1935-ben egy, 1938-ban két, 1941-ben ugyancsak két tételt vezettek be, de később az 1938ban bevezetettek egyikét törölték. — Vö. OL 142/1939. 52 OL 1183/1937. 53 Bakács i. m. 319. 1. 54 Uo. 317.1. — Borsa Iván: A Hunyadi család levéltárának története. Levéltári Közlemények 1964 (XXXV. évf.), 4L 1. 55 OL 255/1935. — Fekete Nagy Antal 1935. március 7-én mutatta be az első jegyzéket a kiemelt oklevelekről, a 12. jegyzéket pedig 1936. április 14-én. Meg kell jegyeznünk, hogy mind az 1895-ben átadásra előkészített oklevelek jegyzékében, mind az átadási jegyzékben, mind a kiemelt oklevelek elhelyezéséről szóló OL ügyiratokban számos elírás van. így pl. a 9657, 9426, 22715, 35139. jelzetű oklevelek nem voltak kiadva, habár az átadási jegyzékben szerepelnek. A Múzeum ugyanis az átvett okleveleket az átadás tényét rögzítő bélyegzővel látta el, s amelyik oklevélen ilyen pecsét nincs, az nem lehetett a Múzeumi Levéltár birtokában. A jegyzékben olyan oklevélszám is szerepel, amelyből csak egy példány van, tehát nem is lehetett a Múzeumi Levéltárnak átadva. 86 OL 3152/1941.
