Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - IRODALOM - Glatz Ferenc: Fejér megyei történeti évkönyv 5. Szerkesztő: Farkas Gábor. Székesfehérvár, 1971. / 431–433. o.

Irodalom 431 A kötet jelentős részét kitevő gazdasági, jogi érdeklődésű dokumentumok mellett, néhány forrás művelődéstörténeti szempontból is figyelmet érdemel. 1760-ban Sopron megye vizsgálatot folytatott egy zsidó fiatalember ügyében, aki Tornán evangélikus hitre tért. 1761-ben kelt iratok szerint Debrecenben református vallást vett fel egy ott megfordult zsidó kereskedő. A hatóságok a Carolina Resolutio védelmében elmarasztalták e felekezet papjait. 1764-ben Sáros megyében — minden bizonnyal a gazdasági érdekek súrlódása következtében — felütötte fejét a vérvád, amely féktelen zsidógyűlöletet váltott ki. A Helytartótanács alaptalannak minősítette a zsidók őrizetbevételét és felszólította Sopron megyét, hogy csírájában fojtsa el a zsidók zaklatását. Az MZsO XIV. kötete követve a korábban kialakult hasznos gyakorlatot, az Előszóban és a Bevezetésben a kötet iratanyagához kapcsolódó tudományos munkákat közöl. Scheiber Sándor, az 1972-ben elhunyt jeles munkatárs Zsoldos Jenő irodalmi munkásságának bibliográfiáját állította össze. Szakoly Ferenc Oppenheimer Sámuel osztrák-zsidó pénzember működésével foglalkozik, különös tekintettel annak magyarországi kihatásaira. Az Oppenheimer-bankház fontos szerepet játszott a XVII—

XVIII. század fordulóján a magyar pénzügyi élet újjászervezésében. A kitűnő mutatókkal ellátott kötet kézbevételekor ismételten felmerül az a gondolat, hogy az MZsO-sorozat gazdag anyagának kiaknázásához egyre égetőbb szükség van név, helység és tárgy, valamint időrendi táblát tartalmazó összesített indexre. Az MZsO XIV. kötete is a Memorial Foundation for Jewish Culture anyagi támogatásával jelenhetett meg. Dán Róbert FEJÉR MEGYEI TÖRTÉNETI ÉVKÖNYV 5. Szerkesztő: FARKAS GÁBOR Székesfehérvár, 1971. 3661. Évek óta jelenik meg Fejérmegyei Történeti Évkönyv, s az évek során kétségtelenül egyik legrangosabb helytörténeti kiadvány-sorozatunkká vált. Az is megszokott már, hogy a kötetek bizonyos tematikai egységet képeznek (gondoljunk csak az 1918—19. vagy a felszabadulás évfordulójára kiadott kötetekre). Mégis ki kell emelnünk, hogy a jelen kötet nem évfordulós „feladat"-tól hanem határozott szerkesztői koncepciótól vezetve majdnem kizárólag a 18. századot tárgyaló munkákból lett összeállítva. így a városnak és a megyének a török kiűzését követő időszak története talán most, e tanulmányok révén nyert leginkább megvilágítást. Sőt — s ez természetesen már a szerzők érdeme — a tanulmányok a nálunk korábban (és különösen a helytörténetírásban) nem éppen előszeretettel művelt gazdaság és társadalom, valamint igazgatástörténet köréből íródtak. Ez azéit is jelentős, mert a függetlenségi hagyományok fényénél minduntalan árnyékba kerülő 18. század gazdaság és társadalomtörténete már magából a témaválasztásokból eredően is, egy nagyjából egységes, a gazdasági, társadalmi gyarapodás századát (különösen ami a század második felét illeti) rajzolja elénk. De nézzük az egyes írásokat. Jeney Károly már a Fejérmegyei Szemle 1968-as számában írt a város közvetlenül a török időket követő éveinek történetéről, s ott még úgy említette, hogy a Buda visszavételét követő évben a dunántúli erősségek (Csókakő, Várpalota, Csákvár és Székesfehérvár) visszavételének körülményei már ismertek. Most azonban a bécsi Haus- Hof- und Staatsachivban, valamint az Országos Levéltárban folytatott kutatásai alapján a visszavételről alkotott eddigi képünket igen sok adattal egészíti ki. Különösen érdekesek az 1687 őszi valamint a Székesfehérvár bevételével végződött 1688 április—májusi hadjárat bécsi vonatkozásainak, valamint a török helyőrség és a magyar-német ostromlók alkudozásairól közölt adatok. Az elsősorban új eseménytörténeti adatok mellett az olvasó örömmel talál a kis tanulmányban olyan, kultúrtörténetileg rendkívül érdekes adalékokat, mint például a török apától és magyar anyától származó gyermekek sorsa (kiket jellemző módon a jezsuiták vettek magukhoz), vagy a fegyvernyugvást követő — mai kifejezéssel szólva — „csencselés" a török és-magyar katonák között stb. Ezek mind a fehérvári történet ismert kutatójának kitűnő gzemét dicsérik. Az igazgatástörténet nálunk sokáig elhanyagolt köréből vette helyi témáját Czakó Sarolta tanulmánya (Székesfehérvár szabad királyi város igazgatásának története, 1711—1740). A török uralom után katonai, illetve kamarai igazgatás alá került város (1688) csak 1703-ban nyerte vissza