Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bakács István: A Magyar Nemzeti Múzeum Levéltárának története az Országos Levéltár keretében, 1934–1945 / 33–84. o.
A Múzeumi Levéltár az Országos Levéltár keretében 1934—1945 37 meny stb. iratanyagától elkülönítve rendezendők, kezelendők és nyilvántartandók. 22 Ettől az időtől kezdve, főként azonban 1915-től egy-egy nevesebb átvett (vásárolt vagy ajándékba kapott) gyűjteményt, illetőleg családi f ondót már nem osztottak be a nagy időrendi sorozat egyes évei alá, hanem azt külön kezelték és tartották nyilván. 23 Az elmondottakból következik, hogy a Múzeumi Levéltár idők folyamán két hagy részre különült el: a családi letétekre s a Múzeum tulajdonába került iratanyagra. Ez utóbbi egyrészt a többször említett nagy évrendi sorozatból, az ún. Törzsanyagból állott, másrészt az eredetileg abból kialakított s a későbbiekben állandóan gyarapított kisebb gyűjteményekből. A „kisebb" szót természetesen csak a nagy időrendi sorozattal való összevetés alapján alkalmazzuk, hiszen a félszázezer darabra tehető 1848—49-es és emigrációs gyűjtemény is — amely a Múzeumi Levéltár egyik súlyponti gyűjtési körébe tartozott — számos kisebb egységre bomlott, nem számítva ide Kossuth Lajos torinói hagyatékát. 24 A Múzeumi Levéltár anyagának tárolása — a palliumokban való elhelyezésen kívül is — lényegesen eltért az Országos Levéltár gyakorlatától. Az iratanyag ugyanis a Nemzeti Múzeum épületében a ma kézirattári olvasóteremnek használt folyosón mennyezetig érő szekrények fiókjaiban volt. Fényképfelvételek szerint e szekrények felső részén 12 fióksor, alsó részén pedig tolóajtókkal elzárható polcsorok voltak, ez utóbbiakon a bekötött iratokat (pl. pertesteket), lajstromkönyveket és a letéttel esetlegesen átvett más könyveket helyezték el. Ezenfelül az épület földszintjén levő ún. 32. sz. szobában ugyancsak fiókos szekrények voltak. Az egy-egy családi fondot magában foglaló fiók-csoportra az illető család címerét ábrázoló, egységes kivitelben készült festményt helyezték él. 25 A fiókos szekrényekbe való elhelyezésről és a címerfestményekről a Könyvtár 1888/1889. évi jelentésében olvasunk először, amikor 16 családi levéltár anyaga 177 fiókban volt elhelyezve. 26 A fiókokban való elhelyezés — amiként arról a Magyar Könyvszemlében megjelent működési beszámolókból értesülünk — többszöri változtatáson ment keresztül s az áthelyezések következményeképpen a sorszámozott fiókokban való elhelyezés sorrendje nem fedte a fond ok átvételének időrendjét. Kétségtelen, hogy a fiókokban való tárolás az iratoknak portól és fényhatástól való védelmét biztosította, ám a zsineggel átkötött palliumcsomagokból az iratok, amikor azokat a fiókokból kiemelték, könnyen kicsúsztak s — főként a pecsétek — rongálódtak; s nem egy esetben az így kicsúszott iratok visszahelyezése sem a megfelelő gondossággal történt. Meg kell jegyeznünk, hogy a 32. sz. szobából nyíló egyik mellékszobában volt elhelyezve a Széchenyi családnak 1895-ben átvett levéltára s teljesen külön szekrényekben kapott helyet a már említett kézirattári folyosón a Balassa család levéltára. 22 Varga Endre: A proveniencia elve. Levéltári Közlemények 1938. (XVl.) évf. 14. sk. 1. 23 Sulica Szilárd: A múzeumi levéltár gyűjteményeiről. Magyar Könyvszemle 1926, 71. 1.: így kezelték külön az Almásy, Bydeskuthy, Deák, Fáy, Hideghéthy, Nagy Iván, Nyáry, Ocskay, Odescalchi, Podmaniczky, Sulyok, Schedius, Siraky és Zichy Mihály iratokat: valamennyi 1945-ben megsemmisült. 24 E kisebb egységek voltak: a szabadságharcra vonatkozó nyomtatványok, azután Vörös Antal, Dunyov, Tanárky, Türr, Weppler, Klapka, Ihász, Stahel, Irányi iratok, nemkülönben az olaszországi magyar légióra vonatkozók. {Sulica: i. m. 95. sk. 1.) 25 A Magyar Nemzeti Múzeum múltja és jelene... c. kiadvány 57. és 65. lapján levő képek. 26 Majláth Béla: Jelentés a Magyar Nemzeti Múzeum Könyvtáráról az 1888/89. évben. Magyar Könyvszemle 1889, 239.1. — Később az itt felsorolt levéltárak közül tizennégy 272 fiókban volt elhelyezve.
