Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Benda Kálmán: A királyi Magyarország tiszti címtára, 1607–1608 / 265–325. o.
A királyi Magyarország tiszti címtára 1607—1608 271: jek, nem sok értelme lett volna, így ahol nem volt adatom, ott inkább kihagytam a települést. A városokat, jogállásukra való tekintet nélkül egy csokorba fogtam. Részben abból a meggondolásból, hogy egyes városok jogi helyzete (különösen hosszabb korszakot nézve) többször is megváltozott, s így bonyolult v lett volna ugyanazt a helyet mindig más és más kategóriában keresni. Részben pedig azért, mert egyes városok nehezen sorolhatók ebbe vagy abba a csoportba, lévén, hogy helyzetük más volt jogilag és más a gyakorlatban (pl. Késmárk, amely szabad királyi kiváltsággal rendelkezett, mégis földesúri fennhatóság alatt élt). Azonkívül a városi kategóriák is bizonytalanok. Jogtörténeti irodalmunk nem ad feleletet arra, hogy mi a különbség (hogy egyáltalában van-e különbség) pl. mezőváros és szabadalmas mezőváros, vagy bányaváros és szabadalmas bányaváros közt. Miért kap az egyik mezőváros (pl. Szatmár) meghívót az országgyűlésre és miért nem kap a másik (pl. Debrecen). Jogállás szerint változik-e, hogy a mezőváros első emberét bírónak vagy főbírónak'nevezik? A kérdéseket, amelyekre nem tudok válaszolni, még folytathatnám. Ezért végül is minden várost egy ábécé rendbe soroltam. (Teljes összeállításnál persze, amikor a tiszti címtár végén mutatók is vannak, talán célszerűbb a településeket megyénkinti ábécé rendben felsorolni.) A városokhoz kapcsolódik az iskolák kérdése is. Ebben az időben még csak egyházi iskolák vannak, ugyanakkor általában a városok tartják fenn őket. Ebből a szempontból az iskolákat a városoknál kellett volna feltüntetnem. Hogy a magasabb, legalább a trivium fokán álló iskolákat mégis kiemeltem és külön csoportosítottam, az bizonyos fokig a későbbi fejlődés előrevetítése, abból a meggondolásból, hogy ezeknek az iskoláknak a hatósugara már a XVII. század elején is túlterjedt a város határain. Annak megállapítása viszont, hogy mely iskolák sorolhatók a magasabb kategóriába, meglehetősen bizonytalan; iskolatörténeti irodalmunktól ebben a vonatkozásban alig kapható valamilyen felvilágosítás. 6. Nevek. A tisztségviselők vezetéknevének írásában nem ragaszkodtam az egykorú ortográfiához. A XVII. században a családnév írásában még semmilyen következetesség nem nyilvánult meg, a mindenkori és az egyéni helyesírás függvénye volt. Ugyanaz a személy sem írta mindig egyformán a nevét, nemhogy egy család különböző tagjai, vagy a kimutatásokat, végzéseket készítő írnokok. Az egykorúak változó névírását már csak azért sem vehettem figyelembe, mert ugyanazt a családnevet — különböző családtagok esetében is — egyformán kellett írnom. Névírásom mégsem volt teljesen ötletszerű. Olyan történelmi családoknál, amelyek megérték a XIX. századot, amikor a családnevek állandó ortográfiája kialakult, ezt az állandósult írásmódot alkalmaztam a XVII. század elejére is, még akkor is, ha a különbség nem csupán helyesírásbeli. (Pl. Illésházy, a XVII. század elején még Illyésházi) Akkor is a később kialakult írásmód mellett maradtam, ha ez a XVII. századi családnévíráshoz viszonyítva mesterségesen még korábbi, archaikusabb formát rögzített (pl. Desewffy; a XVII. század elején általában egyszerűen Desöfi). Azoknál a családoknál, amelyek nem érték meg a XIX. századot, így nevüknek nem alakult ki egységes írásmódja, a történeti irodalomban (esetleg a család valamely ismertebb tagjával kapcsolatban) kialakult formát vettem át és használtam a család minden tagjára (Pl. Bocskai, Rákóczi, Báthory stb.). Ha sem a család, sem az irodalom nem alakított ki egységes névírást, akkor