Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 239 Budán, hanem Bakócz érsek Esztergomban, s abban a „vezérről", Dózsáról még csak említés sem esik. 73 Szögezzük le tényként azt a további, talán meglepő negatívumot, hogy Dózsa ceglédi átvonulásáról és tartózkodásáról, egyáltalán Cegléd szerepéről ez időben egyetlen forrás sem tud semmit (ide értve a humanista elbeszélőket is), s a fiktív „Dózsa beszédeket" sem lokalizálja egyetlen író sem Ceglédre. 74 Maga az ex Czegled kibocsátott hadbahívó parancs súlyos tartalmi ellentmondásokat vet fel, ha keletkezését valamikor május derekán képzeljük el, hiszen Dózsa mérvadó források szerint még a Tiszán túl is a török ellen szólított hadba, e parancs viszont a törökről már említést sem téve, egyedül a nemességet nevezi meg ellenségként. Ha viszont bebizonyosodik, hogy e parancs később, más körülmények közt keletkezett, majd került kihirdetésre — június dereka táján — Cegléden, 75 akkor kiesik az egyedüli támpillér, amely az egész Márki-féle ceglédi kombinációt tartani látszott. Mindezzel szemben, ha a különböző információértékű források vallomását abba a genetikus rendbe állítjuk, amely egyszersmind értékhierarchiájukat is megadja, félreérthetetlenül megmutatkozik, hogy a kezdeteket illetően a forrásoknak értékrend szerint tipizálható első öt csoportja egybehangzik, s együttesen szembenáll a hatodik csoport (a humanista elbeszélések) fokról-fokra tettenérhető információtorzulásaival. 78 E helyütt csak a leglényegesebb mozzanatokra szorítkozva, egyfelől megismételjük, hogy a budai szemtanúk május 8. és 15. közt még mit sem tudnak a közeli pesti keresztestáborban bármi „rendellenes" jelenségről, másfelől az e téren egyedül mérvadó (mert az eseményeket azon a vidéken átélt) kortárs, Szerémi György káplán úgy emlékezik vissza, hogy Bakócz érsek május 15-i, Esztergomban kibocsátott felfüggesztő parancsa már Békésben — a fővárostól mintegy 200 km járóföldre — érte utol Dózsa seregét. 77 Dózsa főserege tehát nem infoglaló beszámolóban is megőrződött, amely utóbb keletkezett ugyan, de budai olaszoktól nyert információkat („di nostri Italiani di Buda") tartalmaz, mint Niccoló de Zuanne 1514. aug. 11-i levelében (/ Diarii di Sanuto, XIX. 15—17.): Bakócz Budára érkezése és a királyi tanács ülése után a májusi Rákos-mezei fejlemények kapcsán csak az általa 3000 főre tett maradék seregrész lázongásairól tud, információbázisa alapjában véve azonos a Wunderzaichenével (a bulla visszavonása, a keresztesek ellenállása, a tábor első megtámadása, a jobbra-balra állítás — „csodajel" — jelentéé, egy közeli falu megtámadása), majd ezután tér rá a csanádi püspök kivégzésére, s csak itt kezd szerepelni Sechel Giorgio neve egyáltalán E „ritmus" mindenben megfelel annak, ahogy egy budai szemlélő tudomására jutottak az események. 73 Egyáltalán, június 3-ig egyetlen helyszíni tudósítás, vagy oklevél nem említi Dózsa nevét (1. alább, 79. jz.). Bakócz két letiltó parancsa (vö. 2. jz.) mégoly halvány utalást sem tartalmaz arra nézve, hogy a felkelés, lázongás Pest alatt kezdődött volna. 74 Dózsa útvonalában egyetlen forrás nem említi meg Ceglédet, ide értve a fő állomáshelyeket legrészletesebben előszámláló Szerémit is; Szentfalva után Tiszavarsány következik (Szerémi, 59j. — A „Dózsa-beszédek" három redakcióban maradtak fenn. Taurinus előbb a pesti táborban ad egy beszédet Dózsa szájába (I, 380—423), majd a második beszéd (II, 82—204) esetén az illogikusan ugráló szerkesztés mellett csak találgathatjuk, vajon ezt még Pest alatt képzeli el (minden átmenet nélkül következik ugyanis a királyi tanács ülésének és a nemesek budai készülődésének elbeszélése után), vagy pedig már valahol a Tisza—Duna egybefolyásának vidékén, „hic, ubi piscoso tardissimus amne Tibiscus Danubium fecundat aquis" (II, 223—224), ahol ugyan Dózsa sohasem fordult meg, de ahová Taurinus mindjárt a „második beszéd" után átugrik. — Tuberónál a „beszéd" még a táborból való kiindulás előtt, tehát Pesten hangzik el (Tubero, 331—332.), hasonlóképpen Brutusnál, ami különben nem is csoda, mert ha az oratio szóvirágait tekintve „önálló" is, egyébként a kronológiában Tuberót követi (Brutus, 350—358.). . 75 Az ún. „ceglédi kiáltvány" keletkezési körülményeire Szűcs i. m. (17. jz.), 27—30.; a bővebb, dokumentált kifejtést más keretek közt tervezem. 76 A források hat csoportjának vázlatos áttekintése: Szűcs i. m. (17. jz.), 13—16. 77 „Et legátus...scripsit liter?s Georgio Siculo, ut et ipse cessare et a bello congregaciones..." Szerémi, 60. A fogalmazás zavarossága ellenére az író világosan elárulja, hogy Bakócz május 15-i parancsának Békésbe érkezéséről tud, nemcsak azáltal, hogy a második (azaz május 24-i) letiltás tudomása szerint már Nagylaknál érte el a sereget (Szerémi, 62J, s ez az ütem pontosan megfelel az elképzelhető seregmozgásoknak és futármozgásoknak (erre vö. már Barta i. m. [11. jz.], 72. s. köv., 88.) hanem szóhasználatával is: a május 15-i parancs (vö. 2. jz.) centrális eleme a conventicula eltiltása. — Hogy Szerémi 1514-ben kétségtelenül szemtanúként e vidéken, Várad és Gyula tájékán élhette át a parasztháborút, 1. már Szádeczky L., Szerémi György élete és emlékirata (Értekezések a tört. tud. köréből, 15/7). Bp. 1892,13, 56, 65 s köv.; Erdélyi L., Szerémi György emlékirata. Bp. 1892, 22—23, 81 s köv.
