Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

240 Szűcs Jenő dúlhatott ki Pest alól május 15. után, hanem jónéhány nappal korábban. E tábor bontás még semmi esetre sem történhetett a „forradalmi jeladás" jegyében, mert az aligha kerülhette volna el a jószemű német polgár, a cseh kancellár vagy a velencei követ figyelmét május 8—15 közt. Egyértelműen ezt támasztja alá az egykorú források egy másik sajátos alcsoportja, amely a május 25 utáni budai tudósítások sorozatából áll. E „budai perspektívában" az események úgy bontakoztak ki, hogy, előbb, május 24 után a pesti táborban hagyott 3—5000 főnyi maradékhad lázadt fel (Dózsáról természetesen szó sem esik, érthetően, mert a főhad ekkor már messze, Békés, Gyula vidékén járt) majd később — legkorábban május 31-én — kezdtek szivárogni a hírek a Maros vidéki fejleményekről, a csanádi püspök és társai karóbahúzásáról, Dózsa fordulatáról.

78 Szervesen kiegészíti ~e képet egy további forráscsoport, a világi és egyházi kormányzat egyidejű rendeleteinek sora, amelyben Dózsa neve június 3. előtt elő sem fordul, meg sem jelenik a képzet, hogy az országszerte kibontakozó felkelésnek egyáltalán egy vezére van. Ez Budán csak azután vált tudott ténnyé, hogy a nagylaki győzelem és kivégzések (május 28) részletei ismertté váltak.

79 Egyértelműen így vall mindhárom „emlékiraf'-jellegű forrásunk. A szemtanúk egybehangzóan úgy emlékeztek vissza, hogy Dózsa főhadában az elégedetlenség már a Tiszántúlon fejlődött ki.

80 Sőt még az első irodalmi feldolgozó, Taurinus is megőrzött valamit, noha már ellentmondásos módon, a valóságból. Az író mint művéből (II, 12—17) tudjuk, valamikor május 15 és 24 közt érkezett meg hajón Esztergomból Budára. Az 1518—19-ben írt Stauromachia „lélektani" kommentárjai szerint persze Dózsát már eleve cselszövés, színlelés, gonoszság, kincsszomj vezérelte Budára jöttében (I, 345—371), már itt lázító beszédeket tartott, és így tovább; ám amikor konkrétan a lázadás kezdeteiről esik szó, egyszerre csak kiderül, hogy hírnök hozta Budára az első híreket vidékről, „az egész Kunságban" öldöklések kezdődtek (I, 452—487), valahol a „Tisza vidékén" indultak meg a zavarok (I, 530— 546).

81 78 Lásd fentebb, 74. jz. — A legelső hír a Maros-vidéki fejleményekről május 31-én érkezett Budára, ahogy egy e napon kelt anonym cseh levélből tudjuk (Tfebon-i lt. 3608b, Okit.). L. már Palacky, V/2. 302.; Márki, 188. 79 1514. máj. 15. és jún. 1 közt a királyi és érseki kancelláriából kibocsátott tíz oklevelet ismerünk (Okit.), amelyek már a készülődő felkeléssel állnak összefüggésben, de egyik sem említi meg Dózsa nevét. Első ízben II. Ulászló június 3-i oklevelében: „Georgius Zekel, qui nunc confía nos et hoc regnum nostrum insurrexit" (Történelmi Tár 1904, 221.) — Lent, a Maros-vidéki hadszíntér közelében június 7-én természetesen az erdélyi alvajda tudja, hogy „Georgius Zekel ductor ipsorum" (Székely Oklevéltár, V. 49.) — A korai, júniusi források Dózsa nevét (ductor, dux, haubtman) mindig csak a Maros- vidéki fejleményekkel kapcsolják össze, mint pl. Betinus jún. 15-én (MTT 13, 1867, 251.), a négy megye június 16-án („rusticana enim sevicia...ductu illius Georgii Zekel...tanti mali capitis a deo efferbuit, ut ultra Ticiam a flumine Marosii usque Waradinum et Debreczen omnes fere nobiles exterminavit..." Századok 6, 1872, 445.), egy budai német polgár június 16-án (a Wunderzaichen második kiadásában, Okit.). Ugyanezt a „szerkezetet" mutatják azok az értesülések, amelyek nagyjából június közepi magyarországi levelek nyomán kerültek ki júl. 5, 10, 16-ra Velencébe (/ Diarii di Sanuto, XVIII. 329, 340. valamint Velence, AVP, Dispacci di Roma 1514, 67. Okit.) 80 Szerémi káplán mit sem tud budai zavarokról: Dózsa a Szt. György téri felavatás után Szentfalvára megy, onnan pedig seregével „venit ad Tizawarsan", még a Tiszántúlon is mindenütt a keresztre toboroz (többször megismételve: „et iterum clamare fecit ad sanctam juxta [!] crucem venire", „eciam clamare fecit pena et a culpa accipere sanctam rubeam crucem" [!] stb.), első ízben csak Békésben fakad ki az urak ellen {Szerémi, 59—60). Verancsics magyar emlékírója is úgy tudja, hogy haladék nélkül sietett „Szegeddé", ill. Apáifalvára ( Verancsics, 6.). Az anonym budai emlékíró: „Sed ille [Georgius Siculus] absque omni mora ivit ad oppidum Thwr"; itt történt aztán szerinte az első inzultus, amelyet „postquam autem Georgius Siculus percepit...cep/Y crudelitatem et tirranitatem facere..." (Bécsi Kódex, 21 A.) 81 Taurinus „Nos classem ingredimur misso Strigone vadoso..." kezdetű sorai (II, 12—17) kétségtelenül személyes élményből fakadnak. E budai bevonulás május 15. és 24 közé esik (Bakócz előbbi időpontban még Esztergomból, utóbbiban már Budáról keltez, vö. 2. jz.) A Stauromachia antik kölcsönzésekből összeállított szervetlen szövegében (vö. Császár Z., A Stauromachia antik és humanista forrásai. Bp. [1937], passim) csak helyenként húzódik meg egy-egy valós motívum, többnyire téves kronológiai és geográfiai összefüggésben, mert az író nem fárasztotta magát az események összefüggéseinek összeállításával, Magyarország földrajzát pedig nem ismerte. A tota telonea agri Cömani sem veendő szó szerint; nagyjából ennyit jelent: „valahonnan vidékről, az Alföld felől" jött a hír.