Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.
226 Szűcs Jenő őrkerülethez elküldött példánya, s ennek írása, jóllehet szabályosabban kiírt formában, azonos A scriptor írásával. Azonos ez irat előlapjának felső szélén, középütt a jellegzetes IS. M. F. sigla, ill. fohász (Ihesus, Maria, Franciscus) is azokkal a siglákkal, amelyek a kódexben számtalan helyen, ugyanilyen helyzetben megtalálhatók (olykor csak IS. M. formában). A duktusok azonossága kétségtelen a körlevélben nagyobb betűkkel kiemelt szavaknál ( Pauper tas, Obediencia, Castitas stb.J is, amelyek pontosan megegyeznek a kódexben az egyes szövegezések előtt álló címek betűformáival. 28 A scriptor tehát Dézsi Balázs helytartó jegyzője volt. A kódex készítését talán már hamarabb elkezdhette, de kétségtelenül 1515—1517 folyamán végezte el munkája nagy részét, a „mintadarabok" többségét elöljárója működése idejéből válogatva ki, majd Dézsi leköszönésével (1517. május 2.) maga is megvált a kézirattól. Munkáját mások folytatták, éspedig oly módon, hogy egy csoportjuk gyaníthatóan még A-val párhuzamosan dolgozott. Ilyen E scriptor, aki mindössze két iratot másolt be (f. 148 v—151), de oly módon, hogy az iratok címei (Ad idem pro traducendis griseis, Monicio) még .4-tól származnak, csak a szöveg az újabb író kézírása. (A második irat ráadásul Bakócz égy 1514. szeptember 2-án Esztergomból kibocsátott oklevelének szinte teljesen ép másolata.) F seriptortól származik egy 1514. évi buzdító körlevél másolata (f. 184—191 v). D scriptor is egyetlen irattal szerepel csak (f. 145 v—146 v), amely azonban annyira szorosan illeszkedik A szövegei közé, hogy nagy valószínűséggel ugyancsak egyidejűleg került bemásolásra. Ezzel szemben a többi író feltehetően mind 1517 utáni folytató, aki közül ketten az eddigi, inkább alkalmi besegítőkhöz képest viszonylag terjedelmesebb szövegekkel szerepelnek. B scriptor igyekezete elsősorban az egyébként még A által megkezdett Missiles csoport kiegészítésében állt (f. 139—142 v, 164—171), továbbá ő másolta be a kódex időben legkorábbi magyarországi provenienciájú darabját (1451), s Aquinoi Szt. Tamás és Clairvaux-i Szt. Bernát egy-egy levelét (f. 172—175, 177—178 v). C scriptor folytatta és lezárta a még A által megkezdett egyik „fejezetet", a kisebb jelentőségű ferences belső iratváltás csoportját (f. 120 v—121), s négy hosszabb exhortatio bemásolásával (f. 196 v—214) voltaképpen ugyanazzal az iratfajtával zárta le a kódexet, amellyel A megkezdte. Minthogy ezek közül három meghatározható, lévén Dereszlényi Albert (1517—1520), Somlyói-Bernardin (1520—1523) és Pécsváradi Gábor (1523—1525) helytartók körleveleiről szó, viszont Tárnoki János (1525— 1527) neve már nem fordul elő a kódexben, C működésének határporitja 1525. De ő sem esett időben messze az első írótól, mert a már említett utólag beillesztett cédulák közül kettő tőle származik (f. 74, 93), s ezek közül az első — inseriptiok sorozata — azzal megegyező archontológiát tartalmaz, ami A kezétől a kódex legvégén (f. 236—236 v) olvasható. Végezetül G scriptor egyetlen pótlólag bemásolt exhortatio• val szerepel a kódexben (f. 192—196). A kódex keletkezését tehát úgy rekonstruálhatjuk, hogy miután Dézsi Balázs írnoka a formulárium mintegy kétharmadát legkésőbb 1515—1517 folyamán elkészítette, az általa megadott szerkezethez igazodva, s a még üresen hagyott leveleket 29 kihasználva, szerzetestársai (részben nyilván a soron következő helytartók írnokai) 1517—1525 folyamán kiegészítették a kéziratot. Minthogy a kötet csaknem betelt, s 1526 után részben új problémák merültek fel, 1532—35 közt újabb for28 Ferences Levéltár, Középkori oklevelek, 99. sz. 39 Üres levelek a mai állapotban: f. 122—127 v, 147—147 v, 154—163 v, 182 v—183 v, 214 v— 230.
