Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs Jenő: A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború : egy kódex tanúsága / 213–263. o.

A ferences obszervancia és az 1514. évi parasztháború 227 muláskönyvet készítettek (ez a Csontosi J. által már korábban leírt kézirat), amely minden tekintetben utódja e korábbinak. Ami most már a legfontosabb írót, az eredeti szerkesztő, A scriptor személyét illeti, egy további feltevést is megkockáztathatunk. Feltűnő rokonság van ugyanis az obszerváns ferences Cronica seu origó... főként 1510-es évek- béli folytatásának tényanyaga és kódexünk iratanyaga közt. A rendi krónika megannyi mozzanatot tartalmaz, éspedig egészen pontosan, amelyekre nézve a kódex datált vagy datálható iratokat rejt, egyszersmind alátámasztva a krónika hitelét (pl. az általános és helytartói káptalanok fejleményeinek részletei, a jubileumi búcsú kérdése, az 1512—15. év zavarai, Benkovich Benedek általános biztos tevékenysége, Bresciai Márk Magyarországra jövetele és távozása, a szlavóniai kolostorok elszakadási kísérlete, és így tovább.) Már Karácsonyi J. felvetette, hogy a rendi krónika 1510 táján kezdődő és 1533-mal záródó része jellegében elkülönül mind a megelőző, mind a következő részektől, egy író műve, akire az jellemző, hogy írott források, oklevelek alapján dolgozott, s ez az író harmadik személyben talán meg is nevezi magát egy mozzanatnál, mint Pécsváradi Gábor helytartó írnokát (scriptor suus, azaz vicarii). Ez Ivanicsi István, aki egyébként később atyinai gvárdián (1531), erdélyi őr (1533), szentlászlói gvárdián (1535) lett.

30 Ha most már a kódexre fordítjuk figyelmünket, szemünkbe tűnik, hogy Dézsi Balázs mellett közvetlen elődje, Pécsváradi Gábor helytartói működése (1509—1511, 1511—1513) idejéből találunk itt több fontos iratot, éspedig mindjárt a legelsőket (f. 2—14 v) is, amelyek a helytartó Nápolyba készülésével, majd útja lemondásával függnek össze (1512.). A krónikából viszont tudjuk, hogy ekkor, 1512 tavaszán a helytartó Ivanicsi Istvánt küldte ki maga helyett a nápolyi káptalanra, aki aztán Bresciai Márkkal együtt tért haza. A kódexben megvan (f. 54 v—55) Bresciai Márk kinevező oklevele (1512. jún. 12). A szálak határozottan egybefonódnak. Abban semmi különös nincs, hogy Dézsi Balázs esetleg megörökölte elődjének jegyzőjét. Bár írásösszehasonlításra nincs mód (a Cronica seu origó... kézirata elveszett vagy lappang), a feltevés szintjén megkockáztathatjuk, hogy a kódex A scriptora azonos lehet Ivanicsi Istvánnal, aki egyidejűleg nyilván a budai konvent sekrestyéjében őrzött levéltár conservatora. is volt; mint ilyen, használhatta az iratokat mind a formulárium készítésénél, 1517 előtt, mind később, a rendi krónika folytatásakor. Formális szempontból tekintve a kódex hat nagyobb szerkezeti egységre (mintegy „fejezetre") tagolódik, amit az egyes egységek élén álló, megkülönböztetett módon nagyobb betűkkel írt meghatározások (mintegy „fejezetcímek") is kifejezésre juttatnak. Ezeken belül csekély kivétellel minden szövegegység élén ugyancsak kiemelt (az előbbieknél kisebb, de a folyamatos írásénál nagyobb) betűkkel írt címek olvashatók, amelyek a bemásolt irat egyedi tartalmára való tekintet nélkül az iratfajta mibenlétét jelölik meg. A beosztásban és elrendezésben nyilvánvalóan az a cél vezette Dézsi Balázs jegyzőjét (s ehhez igyekeztek igazodni a folytatók is), hogy a 30 Kérdés, hogy a Laskai Osváíhoz kapcsolt 16. század eleji rész (aminek vitatásába e helyütt nem bocsátkozunk) és a későbbi egység közt csakugyan 1510-e a határ? Már az 1509. évnél a „Michael de Strigonio tunc custos custodia Újlak" (Cronica seu origó, 263.) kitételt csak olyan valaki írhatta, aki tudta, hogy Esztergomi Mihály 1513—1515 közt már budai gvárdián volt; Laskai pedig meghalt 1511-ben. Vö. Karácsonyi, II. 573—575.; Ivanicsi esetleges szerzőségére uo. 577—578. 3* i