Levéltári Közlemények, 43. (1972)
Levéltári Közlemények, 43. (1972) 2. - Szűcs László: A moszkvai VII. Nemzetközi Levéltáros Kongresszus / 195–202. o.
198 Szűcs László nek tiszta szándékához nem férhet kétség — vitatták, hiszen a fejlődő országok levéltárosai a világ más országainak tapasztalatait is hasznosítani kívánják munkájukban. Végül ellentétes nézetek csaptak össze Prasad azon javaslata körül is, hogy a volt gyarmattartó államok adják vissza egykori gyarmataiknak azokat az iratokat, amelyek a volt gyarmatokon működött állami szerveknél keletkeztek, amely iratok rájuk vonatkoznak, de amelyeket a gyarmattartók kivonulásuk alkalmából magukkal vittek. Augusztus 25-én délután került sor a Kongresszus eredményeinek összefoglalására, a vitákból leszűrt ajánlások elfogadására.* Ezt követően összeült a Nemzetközi Levéltári Tanács lemondó Végrehajtó Bizottsága, melyen a lelépő végrehajtóbizottsági tagok helyére egy argentin, egy kanadai, egy belga, egy japán levéltárost és a lengyel Leon Chain főigazgatót választották meg. A volt elnököt, Sanchez Beldát és Szedő Antalt a Végrehajtó Bizottság dísztagjává választották. ( Ugyanezen a délutánon került sor a Kongresszus ünnepélyes záróülésére. A záróülés után a Szovjetunió Minisztertanácsa és Moszkva Város Tanácsa nagyszabású fogadáson látta vendégül a Kongresszus küldötteit. Az eseménysorozat az új Végrehajtó Bizottság augusztus 26-án, még Moszkvában megtartott első ülésével zárult. Ezen az amerikai Rhoads javaslatára köszönetet szavazott meg a Végrehajtó Bizottság Belov elvtársnak, a Szovjetunió Levéltári Főigazgatósága korábbi vezetőjének, a Nemzetközi Levéltári Tanács volt alelnökének, aki igen sokat tett a VII. Kongresszus előkészítéséért. Az új Végrehajtó Bizottság a svájci Oscar Goyt választotta meg a pénztárosi tisztségre, Charles Kecskemétit ismét megválasztotta titkárnak és választott egy titkár helyettest is, a szovjet Popov személyében. A vendéglátók nagyszabású kiállításon mutatták be a Szovjetunió levéltárainak kincseit és a szovjet levéltárügyet. Számos kiállítás, építészeti emlék, a Szibériai Együttesnek és az Opera Balett Együttesének előadásai útján kaptak ízelítőt a kongresszus résztvevői a Szovjetunió művészeti, kulturális életéből. Ezen kívül sok alkalom kínálkozott személyes baráti kapcsolatok teremtésére. * * * Ha most végezetül megpróbálom összegezni, hogy a Kongresszus anyagából, vitáiból a mi szempontunkból, a magyar levéltárügy szempontjából mi volt a legértékesebb tapasztalat, akkor elsősorban talán az egyes kérdések megközelítésériek módjára utalnék. Mindennek a középpontjában a levéltári anyag a gazdaság, a kultúra, a tudomány, a nép, az élet szolgálatába állításának a problémája állott. Távol állt a Kongresszustól az a szemlélet, ami egyes levéltárosok részéről néha még kísért: a levéltári munkák öncélúsága. Ezen kívül számomra különösen megnyugtató volt a levéltárak és irattárak kapcsolatáról tartott referátum és az annak nyomán kibontakozott vita. Megerősített abban, hogy jó úton indultunk el, amikor jogszabályokban rögzítettük az irattárak (szervek) és a levéltárak viszonyát. Néhány megoldatlan kérdés rendezésének körvonalai viszont éppen a kongresszus vitái nyomán kezdtek kibontakozni előttünk. Ilyen probléma például a levéltárak iratbegyűjtő tevékenységének az ellátása. Töb* Magyarul lásd: Levéltári Szemle 1973. évi 1. szám 24-28. old.
