Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - IRODALOM - Vanyó Tihamér: A Vatikáni Levéltár és kutatása / 157–162. o.

158 Irodalom lyedni a levéltárról készült nyomtatott feldolgozásokba. Közülük kétségtelenül az a tartalomban és terjedelemben egyaránt hatalmas kiadvány nyújtja a legtöbb segítséget a kutatónak, mely alig két esztendővel ezelőtt hagyta el a sajtót az Unesco és a Levéltárak Nemzetközi Tanácsának védnöksége alatt: Guida delle fönti per la storia deli' America Latina negli archivi della Santa Sede e negli archivi ecclesiastici d'Italia. (Cittä del Vaticano, Archivio Vaticano. 1970. VI + 665 1. Collectanea Archivi Vaticani 2.) A munka, bár címe szerint is elsősorban a dél-amerikai történetírást kívánja tájékoztatni és serkenteni, a közbeiktatott helyi vonatkozások kivételével minden vatikáni kutatónak nélkülözhetetlen segítsége. A legkorszerűbb és legrészletesebb tájékoztató a Vatikáni Levéltárról, valamint ezen kívül, a fontosabb önálló római levéltárakról, a szerzetesrendek római központjainak levéltárairól, a Vatikáni Könyvtár és a milánói Ambroziána becses kézirati gyűjteményeiről. A pápák levéltárának (1—301) s az egyéb, római levéltáraknak (305—355) szakszerű ismertetését a szerkesztő Pásztor Lajostól kapjuk, a többi gyűjteményről az illetékes levéltárosok tájékoztatnak. Méltán állapítja meg az előszóban Martino Giusti, a V. L. prefektusa, hogy ezúttal először találjuk meg egy kötetben az említett levéltárak együttes, szakavatott tárgyalását. A kötet eredményeiben döntő szerepe van annak, hogy szerkesztője és több mint fele részének szerzője, Pásztor Lajos több mint két évtizede dolgozik a V. L.-ban, és annak a prefektus és helyettese után — akik egyházi személyek — a legrangosabb tudományos tisztviselője. Személyes tapasztalatok alapján a legjobban ismeri a levéltár és egyéb római egyházi gyűjtemények iratanyagát. A pápai levéltárosképző főiskola és a Gergely-egyetem professzora. A szentszéki hivatalok történetére és levéltárukra vonatkozó gondos tanulmányai elsősorban az Archívum Históriáé Pontificiae köteteiben jelennek meg. Ezt a most IX. évfolyamába lépett nagy tekintélyű kiadványt vatikáni kutatóinknak nyomatékosan figyelmébe ajánljuk. Pásztor mostani kötete előtt a V. L.-ról csak egyetlen terjedelmesebb, a tudományos igényeket kielégítő összefoglaló kötet jelent meg Karl August Fink tollából. (Das Vatikanische Archiv. Einführung in die Bestände und ihre Erforschung. Zweite, vermehrte Aufl. Rom, W. Regensberg 1951. 8° IX, 185 1.) Fink — a tübingai egyetem egyháztörténésze — hosszú éveken át kutatott a y. L.-ban, s a Repertórium Germanicum sorozatában három kötet tanúskodik nagy önlegyőzést kívánó munkájáról. A levéltárról írt úttörő műve a lehetőségekhez mérten jól, okosan, mértéktartóan s áttekinthetően megoldott feladat. A V. L. igazgatósága és tisztviselő kara is közzétett három értékes, a kutatásban sok gyakorlatias segítséget nyújtó — de nem az egész levéltárat felölelő — kötetet: Sussidi per la consultazione deli' Archivio Vaticano (Studi e testi 45, 55, 134. k. Róma 1926, 1931, 1947). A V. L. állományát a nemzeti kutatás szempontjából — európai viszonylatban — részletesebben eddig még csak három munkában dolgozták föl. Franciaországra vonatkozólag Michel Francois: L'histoire religieuse de la France au Vatican. (Victor Carriére: Introduction aux études d'histoire ecclésiastique locale. I. k. Párizs 1940, 379—434;). Belgiumról egész kötet jelent meg: Halkin— Derveeghde: Les sourcés de l'histoire de la Belgique aux Archives et ä la Bibliothéque Vaticane. Brüsszel 1951. 253 1. Mindkettőt megelőzte hazánkra vonatkozólag Hodinka Antal. (L. lejjebb.) AV.L.a nemzetközi kutatás egyik legjellegzetesebb központja. Fontossága messze túlnő a vallási és európai kereteken. A minden népből és nemzetből való kutatók száma szinte egyetlen nap sem kevesebb ötvennél, sőt a legtöbbször felülmúlja ezt a számot, pedig egyetemi hallgatók csak egészen kivételes esetben kaphatnak látogatására engedélyt. Világrészek, népek és életkorok legváltozatosabb találkozása megy itt végbe. Az állomány óriási méretei ellenére a kiszolgálás szakszerűen gyors és pontos. Egész termét betöltő kéziratos mutatókon kívül a kutatók teljesen kötetlenül használ- s hatják a Vatikáni Könyvtár egy kb. százezer kötetnyi részlegét. Ebben tárgycsoportok és országok szerint vannak tárolva az anyaggyűjtő munka közben felmerülő igények kielégítésére alkalmas könyvek és folyóiratok. A levéltár mellett működik 1884 óta a kétéves Scuola Pontificia di paleográfia, diplomatica e archivistica kitűnő könyvtárral és szemléltető anyaggal. A levéltárnak korszerű fényképészete is van. Az International Committee of Historical Sciences 1929-ben létesítette a Commission pour la coordination des recherches aux Archives Vaticanes-t, Ez ä bizottság elhatározta a V. L.-ból 1815 óta közzétett vagy feldolgozott anyag könyvészetének a római történeti intézetek által elkészítendő kiadását. Az elgondolás csak egy emberöltő múltán kezdett testet ölteni. Eddig négy hatalmas kötet jelent meg. Az első az 1930, a második és harmadik az 1920, a negyedik az 1881 óta megjelent munkák címét adja szerzők és levéltári egységek szerint csoportosítva. (Bibliográfia delVArchivio Vaticano. Vol. I—IV. Cittä del Vaticano. Presso l'Archivio Vaticano 1962, 1963, 1965,1966.) Sajnos, ez az egyébként igen életrevaló vállalkozás módszerben és teljességben nem üti meg a kívánt mértéket. A V. L. eddigi kutatását nagyvonalúan leegyszerűsítve úgy jellemezhetjük, hogy a figyelem elsősorban a középkori anyagot túlnyomórészt másolatban tartalmazó regisztrum-sorozatok és az eredeti oklevelekben gazdagon bővelkedő angyalvári gyűjtemény felé fordult. Ezzel párhuzamosan fejlődött az államtitkárság iratainak, főként a nunciusi jelentéseknek tanulmányozása, de inkább csak a XVI.