Levéltári Közlemények, 43. (1972)

Levéltári Közlemények, 43. (1972) 1. - Bertényi Iván: Az országbírói intézmény pecséthasználata a XIV. században / 113–143. o.

126 Bertényi Iván bek István és Imre címerében a két-két hal. Képzeleti alak Lampért országbíró madáralakú, kétlábú sárkánya, Újlaki Miklós pecsétjén a szárnyas angyal, és Szécsi Miklós kétfejű sasa.

97 Növényi eredetűek Szepesi Jakab pecsétjeinek fatörzs, fenyő és gallyábrázolásai, Szécsi Miklós harmadik országbírósága alatt használt kisebb pecsétjén a vázában levő virág, Kaplai János pecsétjein a hársfalevél. Az égitesték közül félhold fordul elő Lampért országbíró nagy, Szepesi Jakab országbíró 1374. évi gyűrűs pecsétjén és Szentszalvátori János ítélőmester pecsétjén. Csillagok környékezik Köcski Sándor címeres pajzsát, ezek láthatók Újlaki Miklós kisebb pecsétjén az ágaskodó oroszlán hátterében, három illetve egy stilizált csillag található Szepesi Jakab nagyobb, illetve több kisebb pecsétjén, Szentgyörgyi Tamás ránkmaradt kisebb pecsétjén és Zegy Miklós bírságbehajtó 1351-ből ismert címerében. A használati tárgyak közül koronát találunk Szécsényi Tamás sisakdíszén az oroszlán fején, Szécsi Miklós harmadik országbírósága idején a kétfejű sas fejein a nagyobb pecséten, Szepesi Jakab 1374. évi gyűrűjén és Bubek Imre nagyobb pecsétjén, csatot Drugeth Miklós pecsétjén, vázát Szécsi Miklós harmadik országbírósága idején használt gyűrűjén. Sisakdísz valamennyi sisakpecsétet használó országbíró pecsétjén látható, ezen kívül Köcski Sándor pecsétjén (sisak nélkül) a pajzs tetején balra futó kutyát, Szécsi Miklós kisebb pecsétjén (szintén sisak nélkül) a pajzsra helyezett kampót találunk. Sisaktakaró Bubek István és Imre sisakján található. Pajzstartóként ábrázol két oroszlánt Drugeth Miklós nagyobb pecsétje (tulajdonképp „sisaktartók"). Szepesi Jakab nagyobb pecsétjén a címerpajzsot körülfogó nyolc szirmú rózsa első, harmadik, negyedik, hatodik és hetedik szirmában elmosódottan látható madár (sas?) alakok valószínűleg szintén pajzstartók. E tán kissé száraz, adatszerű felsorolásból mindenesetre kitűnik, hogy XIV. századbeli országbíráink változatos, de egyszerű, főleg címerképeket ábrázoló címereket, pecséteket választottak, míg a mesteralakok kevésbé voltak népszerűek. Minthogy a XIV. században használt címereket illetőleg' még csaknem kizárólagosan a pecséteket tudjuk forrásként felhasználni, a bemutatott elemzés a kor feudális uralkodóosztályának a heraldikai ízlése szempontjából is tanulságos. A pecsétek feliratai a kor gyakorlatának megfelelően általában a pecsétszéllel párhuzamosan rajzolt két vonal közé vannak beillesztve. Kisebb (gyűrűs) pecséteken gyakran nem találunk köriratot. A szöveg elejére legtöbbször kereszt ( + ) figyelmeztet, amely mindig az ábra felett, középen található. A szöveg mindig az országbíró és címének (illetve ha több címe volt, esetleg címeinek) a megnevezéséből (illetve felsorolásából) áll.

98 Ezek genitivusban követik a „sigillum" szó rövidítésére használt S betűt. A címfeliratok sohasem kétsorosak. A korabeli okleveleken alkalmazott rövidítésekhez hasonlóan, a pecséteken is számos abbreviatiot találunk. Ezek alkalmazása tette lehetővé, hogy a körirat mindig kiférjen egy sorba. Nagymartom Pál kisebb pecsétjének köriratában az országbíró nevében szereplő A-t és N-t egybevésték.

99 97 A sas farkának jellegzetes, liliomszerű végben való kiképzése külföldi analógiájaként laset Konrad és Heinrich von Freiburg 1244. évi pecsétjét. •— Ewald, Tafel 30. 8. ábra. 98 Érdekes, hogy Szécsi Miklós első és második országbírósága alkalmával nagyobb pecsétjén egyszerűen „iudex curie"-nek nevezte magát, harmadik országbírósága alkalmával egyidejűleg viselt pozsonyi ispáni címét is pecsétjére vésette. Szepesi Jakab nagypecsétjén csak országbírói címét használta, az általa 1375 és 1378 között viselt királyi városok bírája címet csak kisebb pecsétjeire vésette rá. 99 Lásd Függelék II. 5. szám. Nexust találunk Szepesi Jakab egyik kisebb (Függelék II. 39. szám) és Kaplai János nagyobb pecsétjének (Függelék II. 57. szám) köriratában is.