Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Sík Ferenc: Tanulmányok a magyar helyi önkormányzat múltjából. Szerkesztette: Bónis György és Degré Alajos. Budapest, 1971. / 341–342. o.

IRODALOM TANULMÁNYOK A MAGYAR HELYI ÖNKORMÁNYZAT MÚLTJÁBÓL Szerkesztette: BÓNIS GYÖRGY és DEGRÉ ALAJOS Budapest, 1971. 511 1. A tanulmánykötet előszót és tizenhét tanulmányt tartalmaz, amelynek csak felsorolása is jelentősen csökkentené a rendelkezésünkre álló igen szerény terjedelem kereteit. Ezért a szerzők nevének említésekor abból a feltételezésből indulunk ki, hogy az érdeklődő olvasó amúgy is kézbe veszi majd a könyvet, így az egyes tanulmányok címét nem tüntetjükfel. Az egyes szerzőket a kötet sorrendjének megfelelően és úgy méltatjuk, hogy észrevételeink kisebb vagy még kisebb terjedelme nem kíván értékrendre utalni, hanem azokhoz a kérdésekhez igazodik, amelyek leginkább felkeltették figyelmünket. Bácskai Vera tanulmányát olvasva elsősorban azon lehet meditálni, hogy az olvasó első reakcióját később ellenkező meggondolások teszik még bonyolultabbá. Hajlamosak lennénk kijelenteni, hogy a XV. században „önkormányzat" a mezővárosokban fogalmilag kizárt, ennek a megállapításnak alátámasztására érvünk is lenne elég. A polgároknak a közigazgatásban (és a bíráskodásban) történő részvételét mindenesetre színesen mutatja be, a gyulai polgárok helyzetének és törekvéseinek tárgyalásakor pedig arra döbbenünk rá, hogy az ország három részre szakadásakor egyes mezővárosi „önkormányzatok" valóban olyan teendőket is elláttak, amelyek túl is terjedtek az önkormányzati tevékenység fogalmi körén. A tárgyalás az ellenséggel, a döntés a politikai hovatartozás kérdéseiben normális időkben feltétlenül központi hatáskörbe tartozik — Gyula polgárai magukrahagyatottságukban kénytelenek voltak a királyi tanács, a kancellária hatáskörében eljárni. A szabály azonban mégiscsak szabály. Az önkormányzat hatalom — és közigazgatási munkamegosztás, amely rendezett jogállapotokat tételez fel, és a vármegyéket illetően is csak a XVI. századra válik teljessé. Ezzel a megállapítással indul a 35. oldalon Degré Alajos tanulmánya, amely az országos politikában való részvételt teljes joggal úgy tekinti, mint az önkormányzat nélkülözhetetlen elemét. A közgyűlések kihirdetéséről, összehívásáról, a megjelenés kikényszerítésére irányzott intézkedésekről, a közgyűlések (és a sedria) hatásköréről és ügyrendjéről rajzolt kép kitűnően rendszerezett tanulmányt ad, amely jelentősen gazdagítja e téren korábban szerzett ismereteinket. Timitz József a. városi külső és belső tanács összefüggéseinek bemutatása során nagyon érdekesen festi meg a polgárság szegényebb és jómódú csoportjai között folyó küzdelem képét. Nyilvánvalóan a városi igazgatás egyik döntő motívumára tapintott. Komoróczy György tanulmányában talán túlzott terjedelmet szentel a nagytanács tagjainak és a szenátoroknak név szerinti bemutatására. Értékelése, összegezése viszont meglehetősen szűkszavú. Kiss Mária színvonalas tanulmánya a címében ígérteken túl — helyesen — a községi igazgatás egyes kérdéseire is kitér. Köszönjük a „formondorokat"; kimondani is jól esik vasi németséggel a Vormunderek nevét. Sajnáljuk, hogy nem részletesebben mutatja be a szabad királyi városi rang eléréséért folytatott küzdelmet, pedig meg is állapította, hogy: „A'tanács politikája a XVIII. század elejétől e köré a kérdés köré csoportosult". (142. p.) Nem könnyű eldönteni azt, mit lehetett volna rövidebbre fogni tanulmányában, hogy a kérés teljesítésé esetén is a terjedelem szabta kereteken belül maradhasson. Nagyon érdekes Lengyel Alfrédnak a prediális székekről írt tanulmánya. Ismételten hangsúlyozza, hogy ezek a testületek a vármegyék területén belül „zárt autonóm testületekként" működtek. Az utolsó bekezdés érvelése azonban nem meggyőző. Ezen az alapon a hitbizományok és más feudális maradványok továbbélésére sem lenne magyarázat. Balázs Péter Győrött és Győr megyében az 1848-as választásokat vizsgálja. Balogh István pedig a polgári korszakba vezet át. írásának az a része érdekes különösen, amelyben az olvasót a megyebizottmányok 1861-es, valamint 1866—71-es működésével ismerteti meg. Simonffy Emil és Kanyar József is még az 1870-es megyealkotmányt megelőző évtizedet teszik vizsgálat tárgyává. Főként az utóbbi tanulmány tetszett, egyebek között jól felépített szerkezete