Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Degré Alajos: Hajdú Lajos: Az első (1795-ös) magyar büntetőkódex tervezete. Budapest, 1971 / 342–344. o.

342 Irodalom miatt. A 315. oldalon egyébként az „önkormányzati" elvvel nem az „államigazgatást" állítanánk, ellenpólusként szembe, hanem a „centralizációt", a központosítás elvét, hiszen az önkormányzat is az állam igazgatási tevékenységének egyik fajtája. Az elismerő méltatás mellett nincs különösebb megjegyzésünk Űjlaky Zoltán, Horváth Ferenc,, Schneider Miklós, Sáry István és Farkas Gábor kronológiai sorrendben egymást követő színvonalas tanulmányaihoz. A kötet címében szereplő „helyi önkormányzat" keretein kívül esik Szabó Ferenc és Sárközt Zoltán munkája. Noha az előbbi helyenként kissé terjengősnek tűnik, az utóbbi pedig vállalásának nem mindenben tudott eleget tenni, mégis mindkettő érdekes színfoltot jelent a testületi önkormányzat problematikájának felvetésével. A terjedelem nemcsak a szerzők, hanem a recenzió írója számára is szűkre szabott. Arról is csak kevés méltató szó esett, ami benne van a kötetben, azzal sem foglalkozhatunk behatóan, ami véleményünk szerint kimaradt belőle. A burzsoá korszakot illetően az önkormányzatot kiegészítő állami felügyeleti jogról, a központi és helyi igazgatás munkamegosztásának jogi és politikai rendezéséről csak igen keveset olvashatunk, nem domborodik ki kellően a kötetben az a folyamat sem, ahogy a szakigazgatási szervek rendszerének fokozatos kiépülése a centralizációt erősítette az önkormányzati hatáskörben ellátott igazgatás rovására. Az osztrák közigazgatás szervezetében alkalmazott decentralizációs megoldások összehasonlító vizsgálatát vagy legalábbis az alapvető összefüggésekre utalást a szerzők egyikétöl-másikától vagy akár az „Előszó"-t készítők tollából is nagyon szívesen olvastuk volna. A szerzők munkájához bizonyára segítséget jelentett volna az 1968-ban megjelent jogtörténeti tanulmányok II. kötetéből néhány tanulmány alaposabb szem előtt tartása. A külföldi szerzők közül többen is közöltek az összehasonlító vizsgálat során jól használható adatokat, a hazaiak közül Csizmadia Andor értékes tanulmánya mellett talán e sorok írójának egyik-másik gondolata is figyelmet,. esetleg korrekciót érdemelt volna. A záró gondolat legyen a szerzők, szerkesztők és lektorok hasznos és színvonalas munkáját joggal megillető elismerésé. A magyar helyi önkormányzat múltjáról írt tanulmánykötet nagyjából egyenletes színvonalú, érdekes és változatos tanulmányokból áll. Ennélfogva nélkülözhetetlen lesz mindazok számára, akik a törvényhatóságok, az önkormányzatok, avagy egyszerűen a helyi szervek által végzett közigazgatás történetének kérdéseivel kívánnak foglalkozni. De mások is haszonnal forgathatják. Sík Ferenc HAJDŰ LAJOS AZ ELSŐ (1795-ÖS) MAGYAR BÜNTETŐKÓDEX TERVEZETE Budapest, 1971. 5501. A magyar büntetőjog története a legérdekesebb jogtörténeti kérdések közé tartozik. Összefoglaló feldolgozását még meg sem kísérelték. Ami a tankönyvekben megjelent, csak néhány adatra épített elnagyolt vázlat, holott számos jó részletfeldolgozásunk van. Többnyire egy-egy bíróság egyegy időbelileg zárt korszakbeli joggyakorlatát dolgozták fel, így Bónis Pest és Buda városét közvetlenül a török kiűzése utáni időből, Both Szeged városét 1790—1848, Eckhart Ferenc a földesúri büntetőbíráskodás XVI—

XVII. századi közös elveit. Magam egyetlen jogforrás, a Négyeskönyv büntetőjogi elveit próbáltam kielemezni, felvázolva, hogy a XVI. század milyen nemesi bűncselekmény-kategóriákat ismert. E részletmunkákból azonban inkább csak az derült ki, hogy a büntetőjogi gyakorlat a különböző rendi bíróságokon (megye, város, úriszék) ugyanabban a korban is igen különböző volt, de korszakonként is nagyot változott. Nem hozott egységet az sem, hogy a XVIII. században — mint ez a megyei büntetőperekből kiderül—szívesen hivatkozott az Ausztria számára kiadott, de a magyar Corpus Juris függelékei között is közzétett Praxis Criminalisra. A rég elavult XVII. századi szabályokat ugyanis az egyes bíróságok nagyon is egyénileg értelmezték. A büntetőjog elvei ugyanis egyrészt az állam különböző szükségletei, másrészt a filozófia fej-