Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Bogdán István: Helyi földmértékeink 1828-ban / 51–101. o.
Helyi föld mértékeink 1828-ban 87 tató — emerl (akó), fertály, karó, mérték — 60%. Ezen csak egy művelési ágnál alkalmazott mértékek többsége tehát tájilag speciális. E mértékek területnagyságát csak a négyszögöl adatokkal rendelkező esetekben hasonlíthatjuk össze eredményesen. Az ismétlés elkerülése érdekében itt külön nem mutatom be ezen adatokat, hanem csak utalok a korábbi illetve a következő (10—14.) grafikonokra. Ezek alapján, az említett bizonytalansági tényező ellenére néhány megállapítást tehetünk. A mértékegység és területnagysága egyrészt a művelési ág függvénye. Ez logikus. A szőlő kisebb területegységet igényelt, mint a másik két ág. A szántó és a rét közelítőleg egyformát, de inkább a szántóhoz kellett a nagyobb. Nagyságmeghatározó az alkalmazott — a művelési ágtól függő — mérték és típusa is. Az eredeti, a kialakuláskori nagyság az idők folyamán módosulhatott ugyan, de csak bizonyos határok között. Nagyon nem növekedhetett (a font pl. nehezen lehetett volna 200 négyszögöl nagyságú), de jelentősen nem is csökkent. A nyilas nagysága pl. még akkor alakulhatott ki, amikor rétnek, legelőnek osztották ki a Debrecen környékén bőségben levő földet, és nem csökkent, amikor e mértéket a szántóra is alkalmazták. Hasonló a helyzet a székesfehérvári szekcióval is, amelyiknek nagysága akkor alakulhatott ki, amikor a város mocsaras környékét nádkitermelésre illetve szárazabb időben legelőnek osztották ki. S ezzel a harmadik nagyságmeghatározóhoz értünk: a földrajzi tényezőhöz. A konkrét hely domborzati, vízrajzi helyzete, talaj összetétele, termőképessége a művelhető terület kiterjedése, éppen úgy, mint ahogyan az időjárás is jelentősen alakították a mérték területnagyságát. Pl. Fiume karsztos talaja, a kizárólagos teraszos művelés lehetősége nyilván kis egységet alakított ki. Debrecen, Szabadka adottságai viszont éppen ellenkezőleg hatottak. Hasonlóan alakította a táj a kaszás nagyságát, ezért terjed 600-tól 1600 négyszögölig. Az emerl, fertály, mérték azonos — 800 öles — nagyságánál pedig esetleg arra gondolhatunk, hogy a nagyság meghatározásban az etnikumnak is szerepe lehetett. E német nyelvterületről származó mértékek nagyságát — természetesen közelítő értelemben — annak idején már magukkal hozhatták a betelepültek. A VIII. tábla (Id. 101. oldal után) a több művelési ágnál alkalmazott helyi földmértékeket egymáshoz viszonyítva mutatja be, törvényhatóságonként, a mértéknevek betűrendjében. 6 mérték van tehát ebben az anyagban, amelyiket több művelési ágnál is használtak. Közülük hármat mindhárom ágnál, kettőt a szántónál és szőlőnél, egyet a szántónál és a rétnél. Bravi. Latin szövegben így. Jelentése: = bravó, 13 fiumei olasz szó, latin eredetből, mégpedig= bravium=bradium—bradia=campus vei ager suburbanus 14 =ház melletti föld vagyis kert. Területnagyság szerinti speciális, olasz eredetűnek tűnő fiumei mérték — ez anyagban a szántóra és a szőlőre. 1 bravi 0,03—0,07 pozsonyi mérő a szántónál; 70 négyszögöl a szántónál és a szőlőnél. —1571 óta használják, eredetileg 9X9 helyi láb területű volt. 15 Hold. Magyarul. Latin szövegben: jugerum, német szövegben: Joch. Munkaigény, előkészítő munka, illetve eszköze szerinti, de nemcsak az ekés művelésnél vagyis a szántónál, hanem más művelési ágaknál is, tehát nemcsak funkció szerint, országosan így általánosan használt földmérték. 16 13 Kobler, Giovanni: Memorie per la storia della liburnica citta di Fiume. Vol. 2. Fiume, Mohovicz, 1896. 103. p. 14 Vö. Du Cange, D.: Glossarium mediae et infimae latinitatis. Tom. 1. Niort, Favre, 1883. pp. 732, 738—739. 15 Kobler i. m. 103. p. 16 Névalakulására ld. Bogdán i. m. 155. p.
