Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Komjáthy Miklós: A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról / 33–49. o.
A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról, 45 runk. Egy konjektúrát azonban talán megkockáztathatunk. Kálmán oklevele szerint, Simon pécsi püspök volt az, aki a király parancsára alaposan megvizsgálta a görög nyelvű alapítólevelet s arról Kálmánnak referált. Nem alaptalanul tételezték fel róla kutatóink, hogy a görögül tudó püspök a szicíliai udvarból, a királyné kíséretében kerülhetett Magyarországra s juthatott ily módon közelebbi kapcsolatba Kálmán követével, Hartvik püspökkel. Ha már most arra gondolunk, hogy Hartvik legendája a fentebb érintett, alkotmányjogi jelentőségű részleteken túl még más dolgokkal is bővítette forrásainak anyagát, a két püspök kapcsolatát talán kiterjeszthetjük a veszprémvölgyi alapítólevél átírásában való együttműködésük feltételezésére. Hartvik legendája szerint, Szent Imre halála órájában egy görög püspök látta, amint lelkét az angyalok az égi palotákba viszik. Vajon miért éppen görög püspöknek tulajdonítja Hartvik e látomást? Hogy e kérdésre várható választ hol keresem, közelebbről határozza meg István nevének a nagyobbik legendából Hartvik által szó szerint átvett szép ritmusú etimológiája: „Stephanus quippe grece, coronatussonat latiné." 44 E mondat nemcsak arra utal, hogy Hartvikot foglalkoztatták görög problémák, hanem ennél sokkal többet mond számunkra. Azt, hogy, aki félreérthetetlen hangsúllyal ezt a névmagyarázatot változtatás nélkül másolta át művébe, ha olvasta Zxéyavoc, ycqáknc, oklevelét, annak kibocsátóját csak Istvánban, a megkoronázottban láthatta. Véletlenül gyarapította Hartvik görög vonatkozásokkal anyagát, vagy esetleg éppen a veszprémvölgyi oklevéllel való foglalatossága inspirálta, hogy kora politikai szemléletének megfelelően belefűzze e részeket legendája szövegébe, oly kérdés, amelyre, mint Simon püspökkel az átíró oklevél kiállításában való együttműködésének feltételezésére is, talán igennel válaszolhatunk. Mindezek alapján, gondolom, nyugodtan mondhatunk legalább annyit: a korviszonyok elégséges magyarázatát adják annak, hogy az 1109-es oklevél fogalmazója, amikor kezébe vette a veszprémvölgyi monostor alapítólevelét, annak kibocsátóját szükségképpen látta Szent István királyban. De talán még ennél is tovább mehetünk s megkísérelhetjük a datálatlan oklevél keltezésének legalább hozzávetőleges megállapítását. Görög—bolgár források szerint, Sámuel bolgár cár fiának, Gavril-Radomirnak felesége a magyar király, e forráshellyel foglalkozó történészeink véleménye szerint, nem Szent István, hanem Géza leánya volt. Radomir elűzte feleségét, majd a Larissza elfoglalalása után megismert, szép leányt, Irénét vette feleségül. Az elűzött asszony, Fehér Géza feltételezése szerint, visszajött hazájába. Magyarországon akkor már, véli Fehér, Szent István uralkodott, aki nővére kedvéért és itt született fia, Delján Péter nevelése céljából alapította a veszprémvölgyi apácamonostort. 45 A bizánci rítusú apácamonostor alapítására épp azért volt szükség, mert Magyarország a kereszténység nyugati változatának vonzáskörébe került s a bolgár herceg bizánci szellemű nevelését csak ily módon lehetett biztosítani. Fehér Szent István nővérének elűzését 1001 és 1005 közé tette. Deér József szerint, Fehér feltevése hibás. Sámuel cár ui. Larisszát 983-ban foglalta el. Gávril-Radomir pedig, úgy véli Deér, még az ostrom előtt űzte el magyar feleségét 46 . Legutóbb Vajay Szabolcs 988-ban határozta 44 Scriptores Rerum Hungaricarum. II. köt. 381. és 406. 1. 45 Fehér Géza: A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban. Századok 1927/28. (LXI— LXII. évf.) különösen 11—13. 1., ill. az alább idézett, a bolgár papra vonatkozó rész a 18.; az átokformulára s a Zographos-i, bolgár monostor oklevelére vonatkozó megállapítások a 19.1-on. 48 Deér József: Észrevételek Fehér Géza „A bolgár egyház kísérletei és sikerei hazánkban" című cikkére. Uo. 333—334.1.
