Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Komjáthy Miklós: A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról / 33–49. o.
46 Komjáthy Miklós meg a szomorú esemény dátumát. 47 S ez valószínűbb is, hiszen Irénét Larissza elfoglalása után ismerte meg Gavril-Radomir. Abban mindenesetre igaza van Deérnek,. hogy „a helyes dátum felismerése után erőszak nélkül aligha kereshetünk összefüggést a magyar hercegnő esetleges visszatérése és a veszprémvölgyi kolostor alapítása között". De vajon van-e-szükség erőszakra, ha Géza lányának elűzése és a veszprémvölgyí monostor alapítása között az összefüggést a dolgozatomban vázolt feltevés és Deér,, iíl. Vajay dátum meghatározásának fényénél vizsgáljuk? Szerintem nincs. E konstrukció keretében nagyonis elképzelhető, hogy a veszprémvölgyi monostort Géza alapította a X. század nyolcvanas éveiben, valószínűen a nyolcvanas esztendők végén Bulgáriából elűzött leánya s ennek testvérei, ill. fia, valamint szerencsétlen sorsú leányát, nyilván, gondjaiba vevő felesége, Sarolt számára. Az asszony, aki a bizánci—bolgár kultúrkörből került haza, és Magyarországon született fia ittléte kétszeresen is indokolttá tehette a bizánci rítusú monostor alapítását. A hercegasszonyt, minden bizonnyal, bizánci, bolgár apácák mellett papok is elkísérték. Fehér Géza e papok egyikében látja, amint erre alább is utalok, a veszprémvölgyi oklevél koncipiálóját. Hadd emlékeztessek Moravcsik megállapítására: az alapítólevél „nyelve erősen vulgáris... s frazeológiája a bizánci egyházi terminológia ismeretét tükrözi vissza". 48 Vagyis, aki ezt az oklevelet írta, jól ismerte a bizánci egyházi nyelvet, bár tolla nem a bizánci kancelláriai gyakorlaton csiszolódhatott. Mindezek alapján Fehér Géza biztosra veszi, hogy az alapítólevél fogalmazója „csakis bolgár pap lehetett". Igaz ugyan, hogy a bolgár egyház nyelve már a szláv-bolgár volt, de a X. században e mellett mint szent nyelv, a görög is élt, amelyet a bolgár előkelők és egyháziak beszéltek. Fehér Géza utalt az oklevelünkben olvasható liturgia-részletre, valamint arra, hogy az alapítólevél átokformulája nemcsak számtalan bolgár-szláv kéziratos könyvben fordul elő, hanem bolgáriai kőfeliraton is. Ugyanez a formula zárja az Athos-hegyi Zographos monostornak 980 augusztus 18-án kelt, ó-bolgár aláírású, adás-vételi szerződést tartalmazó oklevelét. Ez a nagy, időbeli közelség és szövegazonosság, a bizánci—bolgár kultúrkörre utaló jelek ugyan még nem adnak megnyugtató bizonyosságot Balogh Albinnak a fentebbi sorokban több oldalról is megtámogatott véleménye feltétlen igaza tekintetében. De azzal, hogy a legkülönbözőbb források adatai szépen illeszkednek a veszprémvölgyi apácamonostor Géza-kori alapításának tény-komplexusába, nagymértékben valószínűsítik, hogy a monostort valóban Géza alapította s az alapítás tényéről szóló oklevelet is ő bocsátotta ki. Mégpedig alighanem uralkodásának utolsó évtizedében (988 és 997 között). Egy oklevélkibocsátóról írtam. Egyetlenegy okleveléről. Igaz, jóval több, mint százezer Mohács előtti oklevelünk legrégebbikének kibocsátójáról. Ha megáll, amit írtam, ha Balogh Albin feltevését valószínűbbé tudtam tenni, akkor ez az oklevélkibocsátó több, múltunknak nagyobb, bölcsebb, merészebb és messzetekintőbb alakja volt, mint eddig feltételeztük. Az, aki Esztergombari palotát, Pannonhalmán és másutt monostorokat építtetett, országszerte egyházat szervezett, az új körülményekhez alkalmazkodva megvetette a biztonságos állami élet alapjait, oklevelet bocsátott ki, esetleg pénzt is veretett, egy évezrede induló történetünk legdöntőbb lépéseit tette meg. 47 Vajay i. m. 67.1. 48 Moravcsik Szent István Emlékkönyv-beli tanulmánya (I. köt. 411.1. )
