Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Bogdán István: Magyarország bibliographiája 1712–1860. V. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712–1860 c. művének 1–4. kötetéhez. Az 1712–1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványok. Szerkesztette: Komjáthy Miklósné. VI. Nyomda- és kiadástörténeti mutató az 1–5. kötetben közreadott magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) 1712–1800 között megjelent nyomtatványokhoz. Szerkesztette: Markos Béla. Budapest, 1971–1972. / 353–355. o.
Irodalom 353 nyithatja az is, hogy egy-egy nyomtatvány ismertetésére átlagosan háromnegyed oldal jut. S hogy ennyi juthatott, elsősorban a mintaszerű tömör fogalmazásnak köszönhető. A levéltáros azonban hiányolhatná a levéltári adatokat. Igazat mondana, de megfeledkezne arról, hogy a levéltárak jelenlegi adatszolgáltató képessége annyira elmaradott,* hogy a szerkesztőségnél lényegesen nagyobb létszámú kutatócsoport is csak erre fordított évtizedes munkával birkózhatott volna meg e feladattal valahogy, de az elégségességtől messze maradt volna. — A levéltáros viszont tanulhat e kiadványból. Mindenekelőtt módszert: dokumentációs elvet és gyakorlatot, hisz e kiadvány levéltári segédlethez, forrásközléshez, leginkább azonban oklevelek kritikai jegyzékéhez hasonlítható. Szerencsés kivételként a kiadó és a nyomda méltó partnere lett a szerkesztőknek. A tipográfiai tervezés kitűnően oldotta meg a feladatát, a kötet egészének tervezésétől kezdve az adattár egyes tételeinek elhatárolásán át a rövidítések megkülönböztetéséig. Jó munkát végeztek a szedők is a nehéz szöveggel. A nyomda ördöge azonban sosem alszik, még feltűnő helyre is ügyeskedett hibát: a sorszámoknál. A 463. szám kimaradt, a 666. számból pedig 66 lett. Egyik sem értelemzavaró, de rikító. A nyomás azonban szép, s hazai vonatkozásban meglepően jók a hasonmások is, bár élességük valamivel egyenletesebb is lehetne. Az ofszet szebb és jobb megoldást adott volna. A könyv borítóját azonban nem dicsérhetjük meg, tervezési — mondjuk úgy — furcsasága miatt. A cím első szava (Régi) elnyomja a többit, mert ötször akkorára tervezték, mint a másik két szót (magyarországi nyomtatvány). Nem a logikai hangsúly miatt, mert mindhárom szó egyforma értékű, hanem azért, hogy e 4 betű olyan hosszú helyet foglaljon el, mint azoknak 13 betűje. Azonos fokozattal — mint a gerincen is — jobb és szebb lett volna, akár szélre zárva, mint az évszámokat. Az ismertetést azzal a kívánsággal lehet és kell befejezni: csak így tovább! Folytassák a szerkesztők a munkát az ezen kötetnél tapasztalt szakértelemmel és ügybuzgósággal, és jelentessék meg mihamarabb e sorozat következő köteteit, amelyeknek mindegyike — értékelésül idézzük e kötet 617. sorszámú nyomtatványának, Frankovics Gergely 1588-ban megjelent művének címét — „hasznos es fölötte szikséges könyv". Bogdán István MAGYARORSZÁG BIBLIOGRAPHIÁJA 1712—1860 V. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712—1860 c. művének 1—4. kötetéhez* Az 1712—1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványok. VI. Nyomda- és kiadástörténeti mutató az 1-5. kötetben közreadott magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) 1712 — 1800 között megjelent nyomtatványokhoz. Az anyagot gyűjtötték: BAYER LÁSZLÓNÉ, MARKOS BÉLA, SCHULTZ LILI, SELIGMANN GÉZÁNÉ, SZIGETHY JOLÁN, WITTEK LÁSZLÓNÉ és WIX GYÖRGYNÉ Szerkesztette: KOMJÁTHY MIKLÓSNÉ (V. k.). MARKOS BÉLA (VI. k.) V. k: Budapest., 1971. 561 p. — VI. k.: Budapest., 1972. 567 p. Az Országos Széchényi Könyvtár 1971-ben másodszor ajándékozta meg az érdekelteket egy rendkívül jelentős kiadvánnyal. A Régi Magyarországi Nyomtatványok első kötete után megjelentette a Szabó Károly-féle Régi Magyar Könyvtár évkorét folytató műnek, a „Petrik"-nek — amelyik e korszak levéltári forrásait jelentősen kiegészíti — újabb kötetét. Míg azonban az RMNY újólag * Úgy gondoljuk: több ezer méter levéltári anyagban mintegy 900, tartalmilag többségében jelentéktelen és az irattermelő szervekhez semmiképpen nem kapcsolódó könyvre vonatkozó adatok gyors feltalálását biztosító dokumentációs rendszer hiányából csupán némi túlzással lehet ilyen tragikus következtetéseket levonni. (Szerk.)