Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - IRODALOM - Bogdán István: Magyarország bibliographiája 1712–1860. V. Pótlások Petrik Géza Magyarország bibliographiája 1712–1860 c. művének 1–4. kötetéhez. Az 1712–1800 között megjelent magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) nyomtatványok. Szerkesztette: Komjáthy Miklósné. VI. Nyomda- és kiadástörténeti mutató az 1–5. kötetben közreadott magyarországi (és külföldi magyar nyelvű) 1712–1800 között megjelent nyomtatványokhoz. Szerkesztette: Markos Béla. Budapest, 1971–1972. / 353–355. o.

354 Irodalom S feldolgozta a témakör egészét, ez a mű továbbra is Petrik maradt: annak, illetve hasonmás kiadásának 5. kötete csak pótlás a korábbi 4 kötethez. S e tény körülhatárolta a szerkesztés módozatát, amelyikről e kötet bevezetője részletesen tájékoztatja az Olvasót. Vegyük sorra — egyúttal a kötetet is megismerjük. A gyűjtőkört időben szűkítették: 1860 helyett 1800-ig terjed, vagyis a Petrik-féle 148 esztendőből csak 88 évhez ad pótlást. Az eltérést az indokolja, hogy a retrospektív feldolgozás tematikája szerint 1800 az az időpont, ahol a két feldolgozó csoport; az 1473-tól felfelé haladó feldolgozás, vagyis az RMNY és az 1945-től visszafelé haladó feldolgozás majd találkozni fog. Valószínű azonban, hogy ehhez évtizedek szükségesek még, így e 18. századi anyag kiadása feltétlenül szükséges volt. A kiadványfajták közül mellőzték a hírlapokat, folyóiratokat, a szöveg nélküli metszeteket, a hirdetéseket, plakátokat és az ügyviteli nyomtatványokat. Ez utóbbiakat különösen hiányolhatjuk, mert a közigazgatástörténetnek fontos forrásai. Mivel azonban jelentős részük a levéltárakban található, csakis a levéltárosok közreműködésével lehetett volna feltárni, amire azonban nem kerülhetett sor. Egyébként is jelentős mennyiségről van szó: a nyomtatványok címanyaga becslés szerint több kötetet alkotna. — Érdemes azonban megjegyezni azt, hogy részben ezen nyomtatványokhoz sorolható, részben azonban az ismertetett pótláskötethez tartozhat az a rendkívül jelentős, mert nemcsak a közigazgatástörténethez, hanem a magyar történelem egészéhez forrásul szolgáló anyag, amelyik az Országos Levéltárban őrzött Helytartótanácsi levéltárban található: az Impressa circularia, vagyis nyomtatott körrendeletek c. 1763-tól 1848-ig terjedő, 161 iratcsomónyi anyagról van szó. Minimálisra becsülve is legalább 10 000 címet tartalmaz, így legalább 1 kötet terjedelmű. Ennek megjelentetése, illetve bibliográfiájának kiadása szintén rendkívül hasznos lenne. Az említett indokon kívül azért is, mert szervesen kiegészítené az Ausztriát és tartományait illető, 1740-től 1848-ig kibocsátott rendeleteknek a 18. század végén és a 19. század elején közreadott Sammlung és Handbuch című gyűjteményét, illetve az azokhoz készült Haupt-repertóriumot. A könyvtároslevéltáros kooperációra egyébként ezért is szükség lenne e retrospektív bibliográfiai munka során, mert pl. nagyon valószínű, hogy a jelen pótláskötethez a Helytartótanács levéltárában levő Acta revisionis librorum 1731—1779. és Departamentum revisionis librorum 1783—1848. c, vagyis a könyvcenzúrai iratokban is találhattak volna címanyagot. A nyomtatványok címleírása — helyesen — a vonatkozó szabványt törekedett követni, így részben eltér Petrikétől. Az egységesítés nem volt könnyű munka. A bibliográfiákból átvett, tehát kézbe nem kerülhetett művek leírását, érthetően, nem változtathatták meg, esetenkénti adatkiegészítésre, rendszóváltoztatásra viszont mégiscsak szükség volt. Az anyaggyűjtés 15 esztendeig tartott, s ez idő alatt nemcsak a szempontok, hanem a feldolgozó munkaközösség tagjai is változtak: mindegyik az egyenetlenség bőséges forrása. Az eredmény ismeretében azonban elmondhatjuk, hogy a szerkesztő az egységesítés nehéz feladatával dicséretre méltó eredménnyel birkózott meg. — A bevezető e problémával foglalkozó része ismerteti még a nagy mennyiségben most előkerült Hber gradualisokat, vagyis a tudományos fokozatok elérésére írott téziseket és ezek címleírási megoldásait is. A címleírást befejezi a lelőhely vagyis a könyvtár, illetve az irodalmi forrás rövidített megnevezése. Esetenként — szükség szerint — találhatunk még a címleírás után nyelvre, nyomdahelyre, kolligátumra vonatkozó megjegyzést is, vagyis a szükséges eligazítást. Az anyag elrendezése Petrikhez igazodik. Egyet kell értenünk a szerkesztővel abban, hogy „pótlás, kiegészítés egy műhöz csak abban a rendszerben készülhet, amelyben az alapmű készült. Szerkezeti átalakításra csak új kiadásban szabad vállalkozni". De helyeselnünk kell azt is, amikor Petrik rendszerétől egy esetben mégis eltértek. Nem készítettek ui. Petrik módjára külön szerzői névmutatót, hanem a címleírások közé iktattak utalókat, mégpedig: a társszerzőkről, valamennyi közreműködőről, a kiadvány esetleges részműveiről és a feloldott anonym művek címéről. A fenti szükséges tájékoztatást közlő bevezetést követi a forrásjegyzék — 8 könyvtár és 32 mű felsorolása —, majd a rövidítések jegyzéke. Az adattár vagyis a bibliográfia a 17. oldaltól az 561. oldalig terjed, és kb. 7660 címleírást tartalmaz a rendszavak betűrendjében. Aki használta a bibliográfiát, tapasztalhatta azt a részletes adatközlésre törekvő gondosságot, amellyel a gyűjtők, illetve a szerkesztő igyekeztek a kutatónak segítségére lenni. A könyvtár e jelentős vállalkozását azonban egy 6. kötettel fejezte be, mely az egész előző öt kötetnyi anyag bizonyos szempontú összefoglalásra vállalkozik. A kötet címe pontosan közli a tartalmát, és ennek megfelelő a kötet szerkezete — e módszer pontosan az, amire szükség van. A bevezető és a rövidítésjegyzék (5—8. p.) után következik nyomda(kiadó-) helyek magyar nevének betűrendjében (az idegen nevekre utalással) a nyomda—nyomdász— kiadó mutató (9—488. p.), amelyet — hasznosan, így dicsérendőén — kiegészítenek a következők: a