Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Komjáthy Miklós: A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról / 33–49. o.
A VESZPRÉMVÖLGYI ALAPÍTÓLEVÉL KIBOCSÁTÓJÁRÓL* A Magyar Országos Levéltár mintegy 35 folyókilométernyi anyagának legrégibb, egykorú, hiteles irata Kálmán királynak (1095—1116) a veszprémvölgyi apácamonostor részére 1109-ben kibocsátott adománylevele. 1 Áz oklevél 2 nemcsak régisége miatt érdekes. Érdekes a benne átírt, még régibb oklevél, ennek nyelve a görög s az átírás sajátos módja miatt is. A magyar okleveles gyakorlatban egyedülállóan nem a maga szövegébe illesztve, hanem az előtt, minden bevezető és záró szöveg nélkül írta át Kálmán latin nyelvű oklevele István király keltezetlen, görög nyelvű alapítólevelét. Az oklevél átírására azért került sor, mert az apácák perbe keveredtek s ennek során a monostor alapító okmányát birtokjoguk igazolására be kellett mutatniok. Az alapítólevél pedig, az átíró oklevél nem egészen világos elbeszélése szerint, sajátos formában volt megpecsételve. Egyesek úgy vélték, hogy István oklevele tekercs- (rotulus-) alakú lévén, a tekercs két végét zárták le viaszpecséttel. * E sorok írója csaknem két évtizeden át volt a Magyar Országos Levéltár Mohácselőtti Gyűjteményének (a Diplomatikai Levéltárnak) őre. Számtalanszor nyílt alkalma arra, hogy hivatalos minőségében, de azon kívül is tanulmányozza a levéltár legrégibb, egykorú, hiteles iratát. Tanulmányozta a róla szóló irodalmat, ill. az irodalomban az oklevéllel kapcsolatosan kifejtett feltevéseket is. Ezek közül különösen megragadta figyelmét Balogh Albin merésznek tűnő, alább részletesen ismertetendő hipotézise. Úgy gondolta, érdemes e feltevést alaposabb forráskritika tárgyává tennie. Dolgozata e forráskritikai vizsgálódásait foglalja össze. A szerző, aki időközben elkerült a Mohácselőtti Gyűjteménytől s érdeklődését, korábban vállalt kötelezettségeiből kifolyóan, egyre inkább más problémák veszik igénybe, korántsem hiszi, hogy fejtegetéseivel lezárta e kérdés vizsgálatát. Mégis rászánta magát dolgozata közzétételére, amelyet 1970-ben előbb a Magyar Jogász Szövetségben, majd Veszprémben és Zalaegerszegen ismertetett szakértő közönségelőtt. Közzéteszi, mert tisztában van azzal, hogy a kérdés további melengetésére a múló évekkel mind kevesebb ideje lesz. Legfeljebb azt reméli, hogy sikerül majd a nevezetes apácamonostor további életére vonatkozó, Mohács előtti adatokat összegyűjtenie. Ezek az adatok azonban már aligha változtatnak Balogh Albin eredményeiből kiinduló s ezeket jobban megalapozni igyekvő álláspontján. — A dolgozat a régebbi irodalomból csupán azokra a megállapításokra hivatkozik, amelyek szorosan érintik az alapítólevél itt vizsgált problémáit. Nem foglalkozik behatóbban a görög és latin oklevélben tükröződő, társadalmi és gazdasági viszonyokkal. A görög oklevelet nézve ui. a tekintetben, hogy azt Géza bocsátotta-e ki, vagy fia, Szent István, minthogy csupán néhány évnyi eltérésről van szó, nem. sok jelentősége van e viszonyok megítélésének. 1 Országos Levéltár. Mohácselőtti Gyűjtemény. Dl.ll. 3 Ismeretes, hogy a Kálmán-féle oklevél két példányban maradt fenn. A két példány egymáshoz való viszonyáról nem kívánok szólni. Az oklevelek, a hiteles és a hamis példány historikumát az addig megjelent irodalom gondos felhasználása alapján részletesen ismerteti Szentpétery Imre „Szent István király oklevelei" című tanulmányában. (Szent István Emlékkönyv. Budapest, 1938. II. köt. 185. skkl.) Az oklevél legjobb kiadása és fordítása Czebe Gyula A veszprémvölgyi görög oklevél szövege című tanulmányának (Értekezések a történeti tudományok köréből XXIV. 3. Budapest, 1916.) 15—19. 1.-n olvasható. 3 Levéltári Közlemények I.
