Levéltári Közlemények, 42. (1971)
Levéltári Közlemények, 42. (1971) 1. - Komjáthy Miklós: A veszprémvölgyi alapítólevél kibocsátójáról / 33–49. o.
34 Komjáthy Miklós Felnyitni tehát csak úgy lehetett, hogy a zárópecséteket feltörik 3 . Másoknak az a véleménye s ez a vélemény tükrözi inkább a valóságot, hogy az összegöngyölt ok-/ levelet zsinórral körülcsavarták, a zsinór végeit viaszba nyomták s pecséttel zárták le. 4 Az oklevél felnyitásakor a zsinórt elvágták, a pecsét pedig a zsinórral együtt levált. A pecsétek feltörésével, ill. a valószínűbb feltevés szerint, a pecséttartó zsinór átvágásával, az oklevél hitelét vesztette. így vált szükségessé hiteles formában való átírása. Az átírt oklevélről a király parancsára s a veszprémi püspök beleegyezésével Simon pécsi püspök referált Kálmán királynak. (Hadd bocsássam itt előre, nyilván, ő volt a XII. századeleji magyar királyi udvarban az egyetlen, aki, legalábbis ilyen szinten, görögül tudott.) 5 Az átírt oklevél keltezetlen volta és görög nyelve sorozatosan vetett fel olyan kérdéseket, amelyekre a magyar történettudomány mindezideig minden tekintetben megnyugtató és egyértelmű feleletet adni nem tudott. Az oklevél kibocsátója magát első személyben így nevezi meg: „éyá> Zxécpavoc, XQiGxiavdc, ö xui ycQáXt]!; náarj^ oöyyg/ac", azaz: „Én, István, a keresztény s az egész Magyarország (Hungria) királya". Első olvasásra tehát természetesnek tűnik, hogy Kálmán királynak a görög oklevelet átíró és megerősítő, latin oklevele azt „privilégium sancti Stephani"-nak mondja, vagyis kibocsátójának I. István királyt tartja. István oklevele dispositiv részében először elmondja, hogy megalapította és berendezte a szentséges Istenánya veszprémi, érseki monostorát s abban apácák seregét gyűjtötte egybe, a maga, felesége, gyermekei lelki üdvösségére és egész Pannoniáért. Ezután felsorolja a monostornak adott falvakat, szolgacsaládokat, révet, vámot. Végül az adományozott népek esetleges visszaéléseivel szemben a monostornak kiváltságot biztosít. Az oklevél Szent István veszprémi püspökségi alapítóleveléből 6 is ismert poena spiritualis-szal zárul. Az oklevéllel foglalkozók többsége, mint Kálmán átíró oklevele is, Szent István királyban látja a görög nyelvű kiváltságlevél kibocsátóját. A kibocsátás időpontja tekintetében azonbari már elég nagy az eltérés e kutatók között is. A két legmegokoltabb véleménynek, ill. vélemény csoportnak legutoljára Szentpétery Imre és Moravcsik Gyula adott hangot. A Szentpétery Imre által is képviselt nézet 7 szerint az oklevélnek a veszprémi püspökség megalapítása, 1002 előtt kellett kelnie, mert, ha később bocsátják ki, a 3 Hőman Bálint: Szent István görög oklevele (Történetírás és forráskritika). Budapest, 1938. 619.1. 4 Szentpétery Imre i. m. 196—198.1. és Moravcsik Gyula; Bizánc és a magyarság. (Tudományos Ismeretterjesztő Sorozat 3.) Budapest, 1953. X. számú mellékletén közli Mánuel feleségének, Eiréné császárnénak, Piroskának, Szent László leányának képét a konstantinápolyi Hagia Sophia templom egyik mozaikjáról. A császárné kezében tekercs alakú oklevél van. Ezen jól látható a mód, ahogy a bizánci császári okleveleket, s nyilván, a mi oklevelünket is, zsinórral körültekerve megpecsételték. Egyébként, a Vatikáni Levéltárban magam is láttam jónéhány ilyen, bizánci, császári oklevelet. 5 Hóman Bálint meggyőzően bizonyította, hogy Simon püspök, akit Kálmán király az apácák ügyének megvizsgálásával megbízott, maga írta az oklevelet. Minden valószínűség a mellett szól, hogy Simon Kálmán feleségének kíséretében jött, mint jöttek a Mohács előtti századokban más idegenek is a külországokból érkező királynékkal, Magyarországra. Itt azután a királyné a pécsi püspöki székbe emelte hívét. Abban az időben szervezett kancelláriának nyoma sem volt a magyar király udvarában. Nagyonis elképzelhető tehát, hogy ily körülmények között e magas állású, egyházi férfiú nemcsak referálta a veszprémvölgyi peres ügyet, hanem az arról szóló oklevelet írásba is foglalta. / 6 D1.4. „trecentorum et octo patrum anathemata feriendum". 7 Olv. a 2. jegyzetben idézett tanulmányának 185—197. 1. Szentpétery Imre figyelmen kívül hagyta azt a nagyonis valószínű tényt, hogy a magyar uralkodó család bizánci rítusú monostorát,
