Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Sashegyi Oszkár: A Magyar Kamara szerepe a bányaügyi igazgatásban, 1790–1848 / 271–300. o.

292 Sashegyi Oszkár tésére és a bányászati gyakornoki ösztöndíjak adományozására. Biztosította azonban az elnököt arról, hogy az általános kamarának, ha a helyek betöltésére nézve a bányakamarával együtt nem ért egyet a magyar kamara javaslatával, kötelessége^ az ügyet legfelsőbb elhatározásra felterjeszteni. Még nagyobb mértékben igyekezett a bécsi bányakamara az ügyosztály magasabb rangú tisztviselőit befolyásolni. A bányászati ügyosztály első titkárát, Garapich Illést 1816-ban a bécsi bányászati kamarához nevezték ki titkárrá. Két évi bécsi működés után Garapich kamarai tanácsosként került vissza Budára, hogy átvegye a magyar kamara bányászati ügyosztályának vezetését, s a királyi Curia bányászati előadói tisztét, amit azután negyedszázadig ő látott el. Garapich legjobb tudása szerint igyekezett a bányakincstár érdekeit védelmezni. Az 1827-i országgyűlésen beválasztották az országos bányászati bizottságba, s így szerepe volt a bányatörvényjavaslat létrejöttében. Miután 1855 májusában nyugdíjazták, egy évig helyettesként .báró Geramb János kamarai titkár vezette az ügyosztályt és referálta a Curián a bányapereket. Ezután Beniczky Lajos kamarai tanácsos következett, ő azonban másfél évi működés után, 1838 elején meghalt. Az uralkodó azután (1838. március 13-án) Nándory József bányatanácsost, a besztercebányai bányaigazgatóság vezetőjét nevezte ki kamarai tanácsossá és tette meg Beniczky utódjának. Nándory vezette a kamara bányászati ügyosztályát annak 1848-ban bekövetkezett megszűnéséig. A bányászati ügyosztály titkára Garapich rövid titkárkodása után Friedmanszky Imre (1810—1833), majd br. Geramb János (1835—1846), végül Boitner Károly (1846—1848) volt, valamennyien bányász-szakemberek. Az osztály utolsó fogalmazója, Szlávy József (1846—1848) is a bécsi bányakamaránál teljesített bányászgyakornokként szolgálatot, mielőtt fogalmazóvá kinevezték volna. Mégis ő már egy újabb bányászgeneráció reprezentánsa: fogarmazataiban az alkotmányos szemlélet erőteljesebben nyer kifejezést, mint elődeinek akta-elintézéseiben, s majd a szabadságharc idején jelentős szerepet visz a hazai bányaigazgatásban. A magyar kamara grémiumában a bányászati ügyosztály személyzete különleges színt képviselt. Ezek a férfiak nem a magyar kamarai szervek személyzetéből kerültek át az országos hatósághoz, hanem bányakamarai szolgálatból, esetleg egyenesen a bécsi központból jöttek, s a kincstár ügyeit bányászati szakismeretek birtokában s többé-kevésbé a bányakamara tradícióinak szellemében intézték. Emellett nem maradtak mentesek a magyar kamarai tanácsban uralkodó patrióta szellemtől, különösképpen pedig a királyi jogügyigazgató szemléletmódjától, akinek jogi szakvéleményét minden fontosabb ügyben kikérték. Míg a II. részben a magyarországi bányászat történetét tekintve igyekeztünk azon belül a magyar kamara szerepét körvonalazni, az alábbi vázlatos ismertetésben megkíséreljük a magyar kamarának a bányaigazgatásban gyakorolt főbb funkcióiból kiindulva megközelíteni azokat a feladatokat, amelyeket a bányászati ügyosztálynak kellett ellátnia. A magyar kamarának a bányaügy terén — miként az előző részben mondottakból is kiviláglik — egyrészt szervezési és működtető, másrészt jogi-politikai igazgatási, harmadrészt gazdasági irányító funkciói voltak. Mindezeket elsősorban a bányászati ügyosztály látta el. a) Szervezés, működtetés. A magyar kamara irányította a bányakerületekben működő hivatali szervek szervezeti, személyzeti és illetményügyeit az elöl ísrfiertetett királyi rendeletek által megszabott hatáskörben. Mindenekelőtt státusrendezési kérdésekkel foglalkozott: szabályozta a személyzet számát, fizetését. Befolyást gya•<*