Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

242 Kubinyi András A nürnbergiek és egyéb délnémet kereskedők Magyarország iránti érdeklődésének a XIV. század második felében egyre növekvő felkeltése magával hozta szükségképp a budai német lakosság számszerű gyarapodását. Nyilván iparosok, vándorlegények is gyakrabban jöttek Budára. A német lakosság növekedése tette szükségessé, hogy Erzsébet királyné 1372-ben égy kizárólagosan német kolostort, a karmeliták Irgalmasság anyja kolostorát alapítsa a fővárosban. Ez a kolostor a török hódításig megőrizte német jellegét.

238 Érdekes módon a különben zömében magyarok lakta váralján épült, mégpedig a Taschentalnak nevezett külvárosban. Az elnevezés maga is német lakosságra utal, ezenfelül pedig Nürnbergre, ahol szintén tudunk Taschentalról.

239 Buda legészakibb külvárosa volt, amelyet csak a XIV. század második felében öveztek fallal.

240 Valószínű tehát, hogy zömében nagyjából a kolostor építésével egyidőben betelepedett németek lakták. Ezek az újonnan beköltözött németek — legyenek gazdag kereskedők vagy szegény iparosok —.nyilván, már csak nagy számukra tekintettel is, elsősorban egymás közt házasodtak. A középkor végén a német és magyar lakosság közti családi kapcsolatoknak szinte teljes hiányát tapasztaltuk,

241 ami pontosan az ellenkezője a XIV. század első fele állapotának. Ez a kölcsönös elzárkózás erre az időszakra, azaz a XIV. század második felére megy vissza. A vezetőrétegben ez jóval erőteljesebb mértékben mutatkozik meg, ami teljesen világos. Míg korábban a Hencnek, Tilmannok, Lorándfiak minden különösebb meggondolás nélkül házasodtak velük •egy társadalmi szinten álló magyarokkal, ez most megszűnt. Ugyancsak lecsökkent a feudális birtokok szerzése is, ami viszont a magyar nemesség szemében jelentette a patríciusok bizonyos fokú társadalmi devalválódását. Az egész természetes. Hiszen hiába választatja magát üzleti érdekből budai tanácstagnak egy Groland, nyilván csak addig akar a távoli Magyarországon maradni, amíg az a családi kereskedőtársaság, amelynek tagja, azt szükségesnek ítéli. A bizonytalanság nem teszi kifizetőnek a birtokszerzést, egy bármilyen tekintélyes magyar középnemes feleséggel pedig később, nürnbergi tanácstag korában otthon nem megy sokra. Viszont azt megköveteli az üzleti érdek, hogy olyan városok vezetésében, amelyekkel nürnbergiek kereskednek, részt is vegyenek nürnbergiek. Ezeknek az érdeke pedig nem azonos a régi, ispáni típusú patríciusokéval. Úgy hisszük ezért, hogy a fejezetünk elején regisztrált tanácsi változások hátterében ott említett okok mellett ezt az érdekellentétet sem hanyagolhatjuk el. Ulvingék, az oly hosszú ideig bíróságot viselt régi patríciusok részben magyar kollégáikra, részben a középpolgárság vezető rétegére támaszkodva tudták hatalmukat az újonnan bevándorolt vagy azokkal üzleti kapcsolatban álló németekkel szemben megőrizni. Nagyon érdekes, hogy az Ulvingok, Tilmannok, Lorándfiak, a régi patríciátus legjelentősebb családjai a XIV— XV. század fordulóján tűntek el a várospolitikából. Ekkor vehette át a város tényleges vezetését a nürnbergi eredetű réteg. Az á Rauczan Péter, akit az 1402-es mozgalom leverése után állítottak vissza a város élére, kimutathatóan nürnbergi kapcsolatokkal rendelkező család sarja volt.

242 Bár a mozgalom a középpolgárság felsőbb 238 MonVesp. II. k. 208. — Deckert, 1961, 35. — Ld. különösen uo. 360—368, a konvent elöljáróinak névsorát 1443-tól 1526-ig. 239 Helyére: Kubinyi, 1965, 147. —Nürnbergi Taschental: Chroniken, I. k. 396. o. 2. j. 240 Kubinyi, 1965, 149. 241 Kubinyi, 1966, 274. 242 Házát említik 1390-től, Észt. kpt. m. lt. Lad. 53. fasc. 3. nr. 1. — Dl. 39270. — ZsO. I. k. 2719. sz. — uo. II/l. k. 2168. sz. — uo. II/2. k. 6740. sz. Dl. 9791. (1411-ig.) — Bíróságára ld. a füg-