Levéltári Közlemények, 42. (1971)

Levéltári Közlemények, 42. (1971) 2. - Kubinyi András: A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében a XIII. századtól a XV. század második feléig / 203–269. o.

A budai német patríciátus társadalmi helyzete családi összeköttetéseinek tükrében 243 rétegét akarta behozni a hatalomba, annyi nyilvánvaló, hogy Frigyes fia András mészárost és társait még a megtorlás után, a tanácstagválasztás megszorítására tett intézkedések alapján is meg lehetett volna választani, különben nem kellett volna őket név szerint a választhatóságból kizárni.

243 Vagyoni szintjük alapján tehát a tanácshoz tartozhattak. Könnyen lehet, hogy a régi patríciusok egy része titokban támogatta őket, és ezzel magyarázható az előző évben még esküdtséget viselt Lorándfi Lászlónak Palotára, nemesi birtokára való költözése. Az sem véletlen, hogy az utolsó rá vonatkozó adatban, 1436-ban „fogott bíróként" szerepel szinte az egész budai ellenzéki párt vezérkarával együtt.

244 Az Egri család utolsó sarja 1401-ben fordul elő utoljára éppúgy, mint Lorándfi, de ennek az évnek bírájával Hertellel is most találkozunk utoljára. Említettük már, hogy Hertel Zsigmond már csupán altárnokmesterként és pestmegyei birtokáról Gyömrőinek nevezve tart kapcsolatot ősei városával.

245 Az 1322 óta Budának három tanácstagot adó Hailmann családdal 1395-ben,

246 a Pernhauserekkel 1396-ban — Hannus második bírósága — találkozunk utoljára. Ugyanezt mondhatjuk az 1390-es években még bírói tisztet ellátó többi régi család sarjairól is: a Rabensteinerekről és Sztojánokról'.

247 Az 1370-es években feltűnő újabb családok képviselőinek zöme is eltűnik a XV. században a tanácsból. A negyedszázadon át tanácstag és háromszoros bíró Gleczel János családja éppúgy nem igazolható többet tanácstagként,

248 mint Greczinger Jánosé. Ez utóbbi azonban annál érdekesebb, mert itt igazolni tudjuk, hogy a család nem halt ki fiágon, azonban adósságokba keveredett — feudális uraknál! — és elszegényedett. Még 1430-ban is van adat a családra.

249 Mindehhez még hozzátehetjük, hogy a Budán élő olasz és nürnbergi kereskedők között is éles -ellentétek voltak, amit Zsigmond a Nápolyi László-féle betörés után azzal zárt le, hogy lefoglaltatta az olaszok vagyonát. Az olaszok üzleti tevékenysége különben hasonlított a régi, ispáni típusú budai patríciátuséhoz: pénzüzletek, kamarabérletek, feudális urakkal kötött üzletek.

250 Bár az 1402-es mozgalom vezetői és Nápolyi László párthívei közötti kapcsolat tudomásunk szerint nem állt fenn, a két mozgalom •i leverése nem sokkal követte egymást. Elképzelhető ezért, hogy a budai régi patríciátus egy része az olaszok révén rokonszenvezett a nápolyi párttal, és velük együtt vesztette el befolyását. A régi családokból csak nagyon kevesen, azok is inkább árukereskedelemmel foglalkozók, játszottak továbbra is szerepet a várospolitikában. Összefoglalóan megállapíthatjuk azt, hogy a budai patríciátus régi családai géleket. — Nürnbergi kapcsolatok: Nürnbergi városi lt. Urkunden des Stadt- und Landalmosenamtes Nr. Í14. (Mályusz reg. 635. sz.) 243 Budapest Története II. k. sajtó alatt. 244 Ld. fenn; és Dl. 12990. — Az oklevélben felsorolt ellenzéki vezetőkre ld. Kubinyi, 1964, 149_155. 245 Egrire ld. fenn, 198. j. — A Hertelekre: 211. j. (A család ugyan nem halt ki, de tanácstagságot többé nem viselt.) 246 Halmann fia Miklós 1322-ben, Halmann fia (?) Jenslin 1354/55-ben (id. a 118. j.), míg Haylmann Jakab 1395/96-ban tanácstag. (Ld. 206. j.) 247 Ld. fenn, 205—208. j. 248 Először Gletzel Henslint említik, háztulajdonos volt. DL 5865. — János 1377/78, 1388/89 és 1392/93 bíró, 1384/85, 1385/86, 1395/96, 1396/97,1398/99 tanácstag. Ld. a függeléket, a 206. j.-et, valamint ZsO. I. 4705. sz., Dl. 60482. — Szőlőjére: Dl. 7931. 249 János esküdt 1378-ban, DL 6273. — Fia, Jakab budai házára ld. ZsO. H/1, k. 2168, II/2. k. 6740. sz.; DL 9791. — Az utolsó Greczineer, Ulrik, 1430-ban iratkozott be a bécsi egyetemre, Schrauf, II. k. 71. 250 Vö. Mályusz, 1958, 306—308.